Somogy megye múltjából - Levéltári évkönyv 3. (Kaposvár, 1972)
Simonffy Emil: Földművelési rendszer Somogy megye északi részén 1728-ban
A helységek kétharmadában a kétnyomásos rendszer dívott, a kétnyomásos gazdálkodás aránya azonban valószínűleg még nagyobb volt, mert a bizonytalan kategóriába tartozó falvak egy részében is minden valószínűség szerint két calcaturára oszlott a szántóföld. A falvaknak majdnem egyötöde már a háromnyomásos gazdálkodásra tért át, jellemző, hogy a régi településű falvakban a há- romnyomásúak aránya több mint kétszer akkora, mint az új településűeknél. Ez utóbbiaknál viszont magas a bizonytalannak minősülő falvak aránya azon helységek következtében, ahol még nem alakult ki az ekés földművelés valamilyen rendszere. Igen érdekes megnéznünk az egyes földművelési rendszerek területi elhelyezkedését. A mellékelt térképvázlatból kitűnik, hogy a bizonytalannak jelzett csoportba tartozó falvak szétszórtan helyezkedtek el a vizsgált területen, a háromnyomású falvak viszont igen észrevehetően tömörültek. A 18 háromnyomású faluból tíz (55,6%) a Kaposvártól nyugatra és északra elterülő vidéken egy tömbben található Kaposfő és Somogygeszti között, e helységek közé mindössze Várda és Kisalbert ékelődött be. Várdán azonban csak négy jobbágycsalád lakott és művelte két calcaturában földjeit, Kisalbert praedium két jobbágy - családa pedig igaerő hiányában nem folytatott szántóföldi termelést. A két apró helység hat adózó háztartása elhanyagolható a tíz háromnyomású falu 237 összeírt adózó családfője mellett, így joggal tekinthetjük ezt a vidéket egy összefüggő háromnyomásos gazdálkodást folytató zónának. Ez a zóna nyugat felé is folytatódott.11 Ez a háromnyomású zóna a vizsgált területen csak az 1720-as években alakult ki. 1720-ban még csak a két Kapos melletti falu gazdálkodott háromnyomásos rendszerben (a szintén a zóna déli szélén fekvő Juta gazdálkodási rendszerét nem ismerjük), a táj északi részén lévő hét falu ekkor még kétnyomású volt. E tíz falu tömbjétől nem messze fekszik keletre Ráksi és Fonó, amelyek új telepítésű falvakként valószínűleg már a háromnyomásos rendszerben kezdték meg az életüket a XVIII. század első két évtizedében. További kutatásokat igényelnek, hogy milyen természeti tényezők segítették elő, hogy ezen a tájon - a somogy-tolnai dombvidék nyugati, kevésbé tagolt, alacsonyabb részén, a Kapos és mellékvizeinek felső folyása mentén, részben dombhátakon fekvő falvak csoportjában - induljon meg a háromnyomásos rendszer Somogy megyei térnyerése. Az elkövetkező száz év alatt - 1828-ig - az általunk vizsgált terület egész déli részén a háromnyomásos gazdálkodás vált általánossá.12 A háromnyomású rendszerben gazdálkodó falvaknak egy másik csoportja a Balaton mellett alakult ki: Balatoncsehi, Orda, Szöllősgyörök és Somogytúr. E négy faluban összesen 77 adózó háztartást írtak össze. Ezeket a részben a bogiári berek és a Nagyberek között elterülő falvakat két nyomásban gazdálkodó falvak vették közre, amelyek azonban az elkövetkező száz év során nagyrészt áttértek a háromnyomású gazdálkodásra. A Nagyberek nyugati partján kétnyomású falvak közé ékelődve feküdt Tótszentpál, harmadik nyomásra itt a szomszédos pusztán béreltek földet, és ez a falu száz év múlva - 1828-ban - hasonlóan a szomszédos falvakhoz kétnyomású. Területileg egészen távol feküdt a többi háromnyomású falutól Ádánd. A környező falvak még száz év múlva is két nyomásban gazdálkodtak, Ádándon azonban megmaradt az 1720-as években kialakult háromnyomásos rendszer. A fejlődés fő iránya területünkön a kései feudalizmus korában egyértelműen a háromnyomásos földművelési rendszer előretörése és uralkodóvá válása. 12,
