Somogy megye múltjából - Levéltári évkönyv 3. (Kaposvár, 1972)

Simonffy Emil: Földművelési rendszer Somogy megye északi részén 1728-ban

nyomásra oszlott a lellei szántóföld. így tehát ebben a három faluban is a két- nyomásos rendszerre gyanakodhatunk, ha azt egyértelműen nem is tudjuk megállapítani.

Két faluban történt csak egy calcaturáról említés. Az 1720-as években betelepült Somogyfehéregyházán a hat szabad menetelű jobbágy csak 12 hold szántóföldet bírt egy calcaturában. Városhídvégen viszont az adózók földje is a „curiales seu nobilitares” rovatba volt beírva, itt is csak egy nyomás volt. Nyolc évvel korábban viszont két nyomásra oszlott a szántóföld. Kérdésesnek tűnik, hogy ebben a két helységben tényleg egy nyomásban használták-e a földet, és ez az egynyomásos rendszer a parlagoló rendszernek vagy egy szabályozott talajváltó rendszernek felelt-e meg. Mindenesetre vidékünkön kivételt jelentett, és megléte itt inkább egy átmeneti stádiumnak tűnik, nem egy fejlődési vonal részének.

Az összeírt 97 helységből 64-ben állapítható meg egyértelműen, hogy abban a faluban 1728-ban kétnyomásos gazdálkodás dívott.

Már T. Mérey Klára rámutatott arra,10 hogy a XVIII. század elején Somogy megyében jelentős volt a parasztság földbirtoklása a falu határán kívül. Az elmúlt századok során a települések jelentékeny része elpusztult, a XVIII. század során egy lényegesen lazább, de nagyobb helységekből álló település- szerkezet alakult ki. A pusztán maradás azonban nem feltétlenül jelentett műveletlenül maradást. De bármilyen jogi formában is kerültek e puszták a közeli falu parasztságának használatába, rendszerint csak jogi helyzetükben különböztek a saját határban lévő úrbéres földektől, a falu gazdálkodásába szervesen beilleszkedtek. így a régi településű helységek közül 1728-ban Bálványos két nyomásra oszló szántóföldje részben a Csige (Csegepuszta?) praediumban feküdt. Felsőzsitfán csak az egyik nyomás volt a falu határában, a második nyomásra Szőcze (Szőcsénypuszta?) praediumban árendáltak szántóföldet. A somiak is Pösze (Pösszepuszta - ma Ádánd határában), Megyer és Bábony (ma Bábony- megyer község) praediumokban bírták a második nyomást. A törökkoppányiak a második nyomásra különböző praediumokban, a varjaskériek két közeli praediumban, a táskaiak Nikla határában béreltek földet. Az 1720-as összeírás szerint Bálványos és Törökkoppány szántóföldje egy nyomásra oszlott, ekkor nem történt említés a pusztákról. Táska összeírásánál viszont nyolc évvel korábban is megállapították, hogy a második nyomás Nikla határában terült el, Felsőzsitfát és Varjaskért pedig kétnyomásos falunak tüntették fel. Som földművelési rendszere az 1720-as összeírásból nem derül ki, de ekkor is történt itt említés az ádándi határban lévő földekről.

Az 1710-től betelepülni kezdő Mernyének a második nyomása a Szent- miklós (Mernyeszentmiklós) praediumban azonos kiterjedésű volt a falu határában fekvő első nyomással: 158 hold. A mernyeiek ekkor a praediumban termeltek hat holdon kukoricát, míg a kenderföld a falu határában volt. A somogy- egresiek is, akik 1718 táján telepedtek le, a második nyomásra a Gyalod (Gya- ludpuszta - ma Zics határában) praediumban kaptak földet. A niklaiak, akik 1719-ben kezdtek letelepedni, a második nyomást a Kisnikla praediumban bírták, viszont a táskaiaknak a niklai határban feküdt a második nyomása. Az 1724 táján betelepülő Kisbárapáti egyik nyomása Apátiban, a másik a Kisbár praediumban volt. Ebben a tíz faluban - ahol a második nyomás a szomszédos puszta vagy falu határában terült el - 1728-ban 11-39 adózó háztartásfőt, össze121