Somogy megye múltjából - Levéltári évkönyv 3. (Kaposvár, 1972)
Vass Előd: Törökkoppány 1556. évi első török adóösszeírása
22 legény került névszerinti összeírásra, tehát az új kisváros összes magyar lakosából 66 volt férfi. A családnevek és utónevek arab betűs leírásából való kiolvasását betű szerinti átfordítással közöljük. Így Mihály helyett Mihál, Tamás helyett Tomas, stb., ez az átfordítás érdekes nyelvészeti adatokat közölhet a magyar nevek XVI. századi kiejtéséről, mivel a török adóróvó bemondásról, hallás után jegyezte fel azokat. Tudjuk viszont, hogy csupán a földdel és állatigával rendelkező gazdákat írták össze, így tehát legalább 30%-t kell számítanunk a házatlan zsellérek és cselédek családfőire is, akiket nem vettek jegyzékbe szegénységük miatt és akik egy portán laktak a gazdájukkal. Így kikerekítve, talán 88-90 főre tehető a törökkoppányi felnőtt férfiak száma. Az asszonyokat, leányokat és gyerekeket beszámítva az összes őslakosság 450-500 fő körül lehetett.18 A fejadó összege 40 családfő után Törökkoppányon kettő ezer akcséra tehető 1556-ban, így ez az összeg később már minden családfőre kiterjedt, még a szegényekre is. Ezen a módon kísérelték meg a törökök a lakosság csökkenéséből előállott bevételhiányt pótolni. A fejadót mindig készoénzben, sőt meghatározott fajta ezüst és arany érmékben követelték. A mezőgazdasági termelésből származó földesúri jövedelmek megváltását a török pénzügyi hatóságok és általában a ziámet és tímár birtokos szpáhik is készpénzben fogadták el. Később a XVII. században már a szpáhi is rátelepedett a falujára, robotoltatni kezdett és terményeit maga vitte a piacra értékesíteni, a bizonytalan árak és a pénzértékromlás következtében. De a XVI. században még a török szpáhik legfeljebb a marhatenyésztésbe kapcsolódtak bele, a falusiak a terményeiket szabadon piacra vihették vám és piaci helypénz lefizetése mellett. Így valószínű, hogy a török- koppányiak a legközelebbi éves vásárokat és hetipiacokat keresték fel, Hettésen, Tamásin stb. Az itt eladott terményeik árából fizették ki a fejadó és a földesúri adó összegeit. Az összeírásban előírt földesúri adójuk tizedekből és illetékekből összesen 9000 akcse és a fej adó pedig 2000 akcse volt. Ez így összesen 11 ezer akcse összegű adózást jelentett, családonként, 40 háztartást számítva 275 akcsét, azaz 3,81 magyar aranyat. Ha azonban összeírásban szereplő 29 fajta tized és illeték összegét összeadjuk, jóval több, 11050 akcse földesúri adóösszeg kerekedik ki, a feltüntetett 9000 akcse helyett. A különbözet nem magyarázható. A feltüntetett adóösszegen kívül még a magyar földesúrnak és a magyar hatóságoknak is kellett adót fizetni, ami a családokra eső 4 magyar arany összegét jelentősen megemelte. De a kettős adózás problémáját, itt nem kívánjuk bővebben kifejteni. A földesúri jogok alapján fizetett tizedek és illetékek az összeírás sorrendjében haladva a következők voltak. Az adókirovás összeírásakor első helyen a „kapu adó” szerepel. A kapuk száma más összeírásban vagy azonos, vagy nem azonos a fejadó egységének számító családfők (hane) számával, itt csupán 15 kapu után szedtek adót. Ha a kapu fogalmát azonosítjuk a portával, akkor itt, egy portán, 6-8 család is élhetett. A kapuk után szedett adó összege ez időben 50 akcse, vagyis egy magyar forint (subsidium) volt. Ez a magyar királyok portális forint adójának felelt meg, amit a budai török törvénykönyv (kanun) feljegyzése is bizonyít: „a királyok korában Buda és Pest nem fizette, így most se fizesse”. Ez a kapunkénti összeg az 1570-es években hirtelen megemelkedett, mivel akkor a pénz értéke nagy mértékben csökkent és így a fej adó adóegységének fogalma, a család (hane), teljesen elmosódott: kivétel nélkül minden nem mohamedán férfira, még a szegényekre is kiterjedt. így a kapu adó összege is felemelkedett s a XVI. század végén már 320 akcse vagyis, 2,5 forint lett.19 62
