Somogy megye múltjából - Levéltári évkönyv 2. (Kaposvár, 1971)
Bencze Géza: A Kapos vízrendezési munkálatai Somogyban (1820-1835)
A KAPOS VÍZRENDEZÉSI MUNKÁLATAI SOMOGYBÁN (1820-1835) Bencze Géza A XIX. század európai háborúinak sorát kísérő mezőgazdasági konjunktúra és az azzal járó élénkebb kereskedelmi mozgás egyre inkább arra kényszerítette a majorsági termelésre áttérő nagybirtok mellett a közép- és kisbirtokos nemességet, hogy fokozottabb mértékben használja ki az árutermelésben rejlő lehetőségeket. A nagybirtokhoz hasonlóan a földterületük - legkülönbözőbb úton történő - kibővítésére törekedtek, mivel nem voltak meg ekkor még sem az anyagi, sem pedig a gazdálkodási-technikai keretek a belterjes termelésbővítésre.1 A birtokosok elsősorban a majorsági gazdálkodás rendjébe viszonylag gyorsan beépíthető földterületeket, a jobbágyi irtásföldeket, az úrbéri regulációk maradványföldeit vagy a legelőelkülönözések során nyert földeket csatolták az allodiumhoz. A háborús konjunktúra ugyan bizonyos tőkét halmozott fel a birtokosok kezén, ez azonban elsősorban azok magasabb életszínvonalát és fényűzését szolgálta. Ennek egy része - ha elegendő vagy felesleg volt - kerülhetett befektetésre a hagyományos gazdálkodásba, szolgálva a majorsági birtokok kiterjesztését, vagy csupán annak fenntartását.1 A napóleoni háborúk után a nagymértékben csökkent külföldi és a stagnáló belső piac miatt hatalmas áreséssel jelentkezett a dekonjunktúra, a nagy- mennyiségű külföldi, olcsó gabonával versenyezni nem tudó hazai gabonakereskedelemben. A jobbágyi kézen lévő földek visszavétele- és váltása azonban mégsem szűnt meg a gabonakereslet szűkülésével, mivel a század második évtizedétől új, kedvező értékesítési lehetőséget nyitott a birtokosok számára az angol kereslettel fellépő nemzetközi gyapjúértékesítési konjunktúra.3 A megcsappant jövedelmű birtokosok számára kiútnak látszott a nagytömegű juhtenyésztésre való áttérés, amelynek első lépése - a tenyésztés hagyományos volta miatt - a nagykiterjedésű legelők megszerzése volt. A birtokos osztály nagy része a gyapjúértékesítési lehetőségeket kihasználva igyekezett a juhállományát a lehető legnagyobb mértékben növelni. A gyapjú értékének emelkedése az uradalmak juhnyájainak többszörösére növelését hozta maga után, mivel a kereslet a nagy mennyiséget előállító, a következésképpen jobbat is produkáló uradalmi gyapjú iránt nyilvánult meg/* A jobbágyháztartás növekvő állatállománya is hozzájárult ahhoz, hogy egyre több lett az összeütközés a jobbágyokkal a közös legelőkön és az úrbéres -területeken is az uradalmak és a birtokosok legelőszűkítési tevékenysége miatt. 91
