Somogy megye múltjából - Levéltári évkönyv 2. (Kaposvár, 1971)
Szakály Ferenc: A babócsai váruradalom 1561-es urbariuma és a babócsai vár 1563-as leltára
védelmi funkcióit el akarta látni, nem is tehetett másként: kiszipolyozta saját uradalmát és a hódoltság általa elérhető területeit. Éppen ez a mindig önmagába visszatérő bűvös kör a hódoltság meg a vele szomszédos határterületek jobbágysorsának egyik tragédiája: A harcok által tizedelt, a mindennap nyomorgatott, a török által súlyos adókkal terhelt magyar jobbágynak még a magyar adóztatási rendszeren belül is a legrosszabb sors jutott osztályrészül. Figyelmünket most mégse annyira erre a szomorú, végülis a terület magyar jobbágynépének pusztulásához vezető körforgásra vessük, hanem a pozitív tanulságokra, amelyek az 1561-es urbáriumból, a mondottak ellenére is, minduntalan előtűnnek. Az alkonyati Nap, mielőtt felhőkbe bukna, utolsó sugaraival találomra még egyszer kiemel a homályból néhány terepalakzatot, kimagasló tárgyat, néhány pillanatra még megpihen egy-egy templomtorony színes cserepein, mielőtt átadná helyét a mindent egybemosó sötétségnek. Ilyen „sugárkéve” az alább közlésre kerülő 1561-es urbárium is. A maga rideg és igénytelen számaival szeszélyesen felvillant még néhány részletet a középkori Dél-Somogy egyébként ismeretlenségbe vesző tablójáról, mielőtt az egész a török hódoltság homályába süllyedne. Ahol az urbáriumok viszonylag összefüggő sort adnak, mint például Sziget váréi, a kép viszonylag plasztikusabb egységgé áll össze. Másutt, és a dél-dunántúli várak zöménél, köztük Babócsánál is, így áll a helyzet, egy-két odavetett vonással kell beérnünk. A várak ugyanis jórészt magánkézen voltak: Szenyér Nádas- dyé, Csurgó Zrínyi Miklósé, Babócsa, Segesd és Marcali Báthori Andrásé, és a néhai birtokos családok levéltárának pusztulásával, elkallódásával pusztultak el az urbáriumok, jegyzékek, a levelezés, a részletek jobb megismerhetőségének lehetősége is/'9 (A királyi várakról nyilván eleve több felmérés készült, és a kamara, márcsak rendeltetésénél fogva is, jobb megőrzőnek bizonyult, mint a magánföldesúri archívumok.50) így aztán örülnünk kell az adatokból kirajzolódó minden apró vonásnak, hiszen ezekből bontakozik ki az immár búcsúzni készülő középkori fejlődés néhány szívósabb maradványa. Az, ami még átmenthette magát belőle e harcoktól szaggatott évtizedek megsemmisüléssel fenyegető veszélyei között. Ami először megállásra és elgondolkozásra késztet, az uradalom mezővárosainak feltűnően nagy száma (19 helységből 7, az összes helységek 36,8%-a), és e mezővárosok jelentős nagyságúnak mutatkozó népessége. Nézzük csak, menynyivel nagyobb lakosságszám sejthető a telkek számából, mint a portális adó- összeírás jegyzékeiből: A helység neve A telkek száma 1561-ben A porták száma 1564-ben51 Darány 5 9 Barcs 16 12 Csokonya 26 «Vi Lábod 34 20 Péterhida 1+3 2 Segesd 50 35 összesen: 135 telek 86Y2 porta út
