Somogy megye múltjából - Levéltári évkönyv 2. (Kaposvár, 1971)
Szakály Ferenc: A babócsai váruradalom 1561-es urbariuma és a babócsai vár 1563-as leltára
hatatlanul kapcsolódott annak eseményeihez, változásaihoz. E szélesebb horizont előtt nyeri el majd általánosabb érvényét mindaz, amit ezek az összeírások a XVI. század somogyi derekának dél-somogyi településeiről, lakói életéről visszatükrözni tudnak. Mielőtt azonban ismertetésükre térnénk, tekintsünk vissza röviden az előző két évtized eseményeire is. Arra a két évtizedre, amelyen át Babócsa vár és tartománya az összeírások készítésének időpontjáig, a XVI. század hatvanas éveiig eljutott. Babócsa sem, de Segesd és Marcali sem épült olyan erősségnek, amely komoly ostromot kiállhatott volna. Lényegileg inkább külsejükkel keltették igazi erődítmény benyomását, tulajdonképpen azonban csak földesúri lakóhelyek, birtokigazgatási központok voltak, falaik legfeljebb csak kisebb portyák meg a földesuraik ellen támadt parasztok ellen nyújtottak védelmet. Korábban, a XV. század utolsó harmadáig mindhárom vár és tartománya a Marcali-család tulajdona volt, mígnem 1474-ben Marcali László és felesége, Báthori Katalin kölcsönös öröködési szerződést kötöttek a Báthori család tagjaival. Ennek az örökösödési szerződésnek révén szerezték a Báthoriak ezt a hatalmas birtokkomplexumot, amelyet, egy rövid időszaktól eltekintve,8 háborítatlanul birtokoltak egészen addig, míg a törökök el nem foglalták ezt a területet.9 Jórészt e birtokok révén emelkedett a már korábban is tehetős Báthori-család a magyar főnemesség legelső vonalába.10 Az 1542-es dikális összeírás adatai szerint Báthori András egész Somogy portáinak csaknem egyharmadát magáénak mondhatta (6536 és 1/2 portából 1750-et).11 Báthori András (más néven: Bonaventúra), az akkori birtokos, szabolcsi és szatmári birtokaira húzódott vissza, és mint Ferdinánd király pártjának egyik vezéralakja az Erdély és Magyarország egyesítéséért folytatott politikai és katonai küzdelmekben kapott jelentős szerepet. Élete során több országos tisztséget töltött be: volt tárnokmester, országbíró, országos főkapitány, Erdély Habsburg- kézre kerülése után erdélyi vajda.11 Somogyi birtokai azonban változatlanul a török támadásoknak állandóan kitett vidéken maradtak. Várai, időközben nyilvánvalóan némileg megerősítve, végvári funkciókat láttak el a Báthori-javak, sőt a mögöttük fekvő egyéb területek védelmében is, katonái pedig részt vettek a környéken váltakozó sikerrel folyó török-magyar összecsapásokban. 1550-ben például előbb Báthori Andrásnak a babócsai várból kitört 200 gyalogja, azután pedig Allia Mátyás koroknai katonái verték meg a Somogybán portyázó Dervis pécsi bég csapatait.13 Babócsán azonban nemcsak magánföldesúri őrség, hanem királyi zsoidon élő katonaság is állomásozott. 1550-ben 50 gyalogot és 32 huszárt helyeztek oda a mezei hadseregből. A két évvel később készített kimutatás szerint Babócsán 200 gyalog és 50 huszár kapott a királytól zsoldot. Ugyanennyi huszár szolgált itt 15 53-ban is.14 A vár maga tehát magánföldesúr kezén volt, őrségét vagy annak jelentős hányadát azonban nem a birtokos, hanem a király fizeti. Ez a kettősség nem volt éppen ritka jelenség a XVI. században. A várak jelentős hányada ugyanis, az előző évszázadok fejlődése következtében, még egyházi vagy világi földesúr tulajdonában maradt, de a török előrenyomulás miatt országos védelmi funkciókat is ellátni kényszerült.1'’ Babócsa, Segesd és Marcali esetében ez a tehermegosztás mindenképpen indokolt, hiszen a vár és a kastélyok nagy fontosságúak Sziget hátának biztosításában, a magánföldesúr-tulajdonos pedig még számos kisebb-na- gyobb-erősségről köteles gondoskodni.11’ 55
