Somogy megye múltjából - Levéltári évkönyv 2. (Kaposvár, 1971)

Magyar Kálmán: Adatok a középkori Szentgyörgy névadás somogyi forrásaihoz

noha a Krónika (Szentpétcry: Scriptores rerum Hung. I. 389.) kifejezetten Szent Márton- említi.

Szent Márton szerepeltetését a bencések által maga Csóka Lajos világítja meg. (i. m. Irodtört. Könyvt. 20. Bp. 1967. 558.) „Szent László mogyoródi fogadalmának leírására - akárcsak Szent István pannonhalmi fogadalmáéra - minden bizonnyal a XII. század elején interpolált pannonhalmi alapítólevél is hatást gyakorolt. Erre utal főleg az a körülmény, hogy a szerző a mogyoródi apátság védőszentjéül Szent Mártont szerepeltette - pedig valójában Szent György volt ott a patronus.”

Szent László „bcato Martino votum vovit, ut si Dominus ei victoriam concederet, in eodem loco Martini constru eret”. I. 389, 8.

Az alapítólevélben azt Íratta Szent István: „votum vovi sancto Martino, quod si . . .

victor cxistcrem

.........per

m

erita beati Martini.”

Rendt. I. 589; XII B. 398.

Csóka L. lektori véleményében végül a konklúziót úgy fogalmazza meg mégis, hogy „Koppányt Szent István Szent Márton (és Szent György) segítségével győzte le a ves2prémvölgyi csatában.” Véleményünk szerint a tárgyaltak alapján Szent György szerepe talán jelentősebb lehetett a veszprémi csatában. Szent György napját Szent László törvénye az egyházi év kötelező ünnepei között említi, (Galla F., i. m. 1938. SZIEK. 308.) s ez kultuszának erős fellendülését is jelenti.

189. Csóka L., i. m. 558.

190. Uo.

191. Képes Krónika. Bp. 1964. II. 131.

192. Sebestyé?i K., i. m. 164. szerint Poth Regensburgba ment vissza és ott meghalt. A Képes Krónika szerint (i. m. 136.) a magyarok ölték meg. Ez tévedés, mert Béla szabadon bocsátotta őt.

193. Sebestyén K., i. m. 164.

194. Uo. 159., valamint a Képes Krónika I. 30, II. 23, 54, (92) Herman lovag fehér pajzsán aranysárkány látható.

195. Karácsonyi ]., i. m. II. Bp. 1901. 19.

195. A Gutkeled nemzetséghez tartozó Amadék nevük eredetét a Homodcus (Istenfélő)-ből származtatják Kerekes József szerint. Farkas illetőleg sárkányfogas címerük a pogányság elleni harc jelvénye volt. Kerekes József: Rajzok az Árpádok és Anjouk korából. Bp. 1934. 36-40. Az Őst jelentő; Opus (apa+s képző) Kálmán B.. i. m. 37.

196. Erdész S., Báthori Gábor a néphagyományokban. Szabolcs-Szatmári Múzeumi Füzetek 1. Nyíregyháza, 1965. 4, 14.

/97. Dézsi Lajos: Magyar történeti tárgyú szépirodalom, (szerk. Hóman Bálint) Bp. 1927. 8.

198. Horváth Cyrill: Szent László legendáinak eredetéről. Bp. 1928. Irodalomtörténeti Füzetek 31. ii.

Képes Krónika II. 191. 69. jegyzet.

László Gyula: Szent László győri creklyetartó mellszobráról. Arrabona 7 '1965. 157-207. Uö.: Hunor és Magyar nyomában. Bp. 1967. 134-140. Szent László küzdelmének értelmezését adja a kunnal.

199. Iconographic . . . 1958. Tome II. 573.

Lázár Béla: Kolozsvári Márton és György művészete. Arch. Ért. XXXVI. Bp. 1916. 91. szerint 1350-ben az angol térdszalagrend alakult meg.

Huszár Lajos: Szent György érmek. Bibliotheca Humanitatis Historica Bp. 1940. 11. 1592- ben a sváb Szent Georgenshild. Az 1326-ban megalakult magyar Szent György rend történetéhez ld. Erdélyi László: Bajtársi egyesületek a magyar lovagkorban. Klebelsberg Kuno Emlékkönyv. Bp. 1925. 249-258. Nézetei, így Bátor Opossal kapcsolatban ma már túlhaladottak, (i. m. 252.)

200. Lázár B.. i. m. 69.

201. Uo. 68-69.

202. Balogh Jolán: A magyarországi Szent György-ábrázolások forrásai. Arch. Ért. XLIII. Bp. 1929. 143.

59