Somogy megye múltjából - Levéltári évkönyv 2. (Kaposvár, 1971)
Magyar Kálmán: Adatok a középkori Szentgyörgy névadás somogyi forrásaihoz
IJJ. Már Kogutowicz Károly vallotta azt, hogy az Árpád-házi királyok céltudatosan nagyobb szabású telepítéseket hajtottak végre, részben az ország határszéleinek védelmére, részben a belső, gyéren lakott területek benépesítése végett. Ezeket a telepítéseket szerinte főként a keleti rokonnépekkel: besenyőkkel, kunokkal és jászokkal végezték, (i. m. ioi.) Glázer Lajosnak azt a véleményét, amely szerint a törzsi helynevek Géza fejedelem in- tékedését őrzik, amikor a törzsek szállása között és az azok körül fekvő meg nem szállott területekre az ország védelmének kiépítésére különböző törzsekből származó csoportokat telepít, Kogutowicz továbbfejlesztette. Szerinte, ugyanis a királyhoz hűtlen nemzetségek birtokait is megszállták I. István intézkedésére. (Uo.) Holub József megálapítása viszont az, hogy a legyőzött Koppány Gyula, Ajtony birtokai s a lakatlan, uratlan területek I. Istváné lettek, aki ott szervezte meg a királyi vármegyéket, az udvari gazdaságokat és külön a határőrvidéket. (Holub József: A királyi vármegye eredete. Szent István EK. II. 75.) így végsősoron Kogutowicz elképzeléseihez jutott el, aki szerint a királyi várispánságoknak, a hatalmas királyi gazdaságoknak az egész országot behálózó területei közé ékelődtek, azokat mintegy egymástól elválasztották. (i. m. 100.) A telepítési kérdés továbbfejlesztésével kapcsolatban legújabban Györffy György hozott új kutatási eredményeket. Györffy egy-egy vármegyén belül a vár, a nemzetségi birtok és a törzsi helynevek fekvése között ismétlődő összefüggések feltárásából indult ki. Megfigyelte, hogy a vár kétharmada vagy még nagyobb része királyi kézen van; egy- harmada, vagy kisebb része nemzetiségi kézen s a törzsi helynevek többnyire a vár és a maradványnemzetségű birtokok közé ékelődtek. Ez arra mutatna, hogy a törzsi helynevek a nemzetségektől elkobzott területre történt katonai telepítések emlékei, (Györffy Gy., Névt. Vizsg. 1958. i. m. 30.) 154. Györffy Gy., i. m. Névt. Vizsg. 1938. 30 és u. ö. Századok. 1958. 24-47. 155155. Györffy Gy., i. m. Névt. Vizsg. 1958. 31. Szerinte azt a felfogást, hogy a törzsi helynevek névadói katonáskodó népelemek voltak megerősíti a törzsnévi faluk társadalmának XIII. századi vizsgálata. (Uo. 30) Viszont Szabó István megjegyzi: hogy merész és igazolására szoruló az új Györffy el- mélet. Szabó szerint „elgondolásában sok a feltételes”. (Szabó István: A falurendszer kialakulása Magyarországon (X—XV. század) Bp. 1966. 6;.) A törzsi széttelepítés elméletét Csóka sem tartja igazolhatónak. Szerinte így a besenyők és a berények Somogyvár környékére történő telepítése nem valószínű. Az a véleménye, hogy pl. Iklán/berény, Lovas/berény, Jász/berény helységnevekkel ott is találkozunk, ahol ilyen katonai telepítésre semmi szükség nem volt. Kniezsa István ugyanakkor megállapítja, hogy a X. század végétől származnak a Fejér és Tolna megyei besenyő telepek. (Kniezsa I., i. m. SZIEK. Bp. 1938. 458.) A telepítési kérdés végső megoldását az országos ilyen jellegű munkák összehasonlító adataival lehet egy megye keretén kívül is biztos pontossággal tárgyalni. jj6. A törzsi helynévadás alapos vizsgálatát adja László Gyula az előkerült régészeti leletekkel történő összehasonlítás keretében. Eddig közölt nagy kitekintésű kutatásainak eredményeiről (Valóság, 1970. i. 61-63) levont következtetések nem egyeznek meg Györffy Györgynek a törzsi széttelepítésekről vallott nézeteivel. 157. Entz G. -Gerö L., i. m. 20. 158. Erdélyi László kritikájában i. m. 137. 159. Kniezsa István: Magyarország népei a XI. században. Szent István EK. II. 436-439. 160. Moravcsik Gy., i. m.Bp. 1966. 46-47. A témában jelentős adatokat közölt a besenyőkre Moravcsik Gyula: A magyar történet bizánci forrásai. Bp. 1934. A Magyar Történettudomány Kézikönyve (szerk. Hóman Bálint) I. 6/b. Besenyőkre 154-154. 161. Mollay Károly: A német helynévtípusok kronológiája a középkori Magyarországon. Névt. Vizsg. 1958. 54. 162. Karácsonyi ]., i. m. III. 48. Ez a velük rokon Szák nembeli Zopa családé lesz. 163. Uo. 164. Fanch említése 1269 (?)-ben. Kritikai Jegyzék. I. 1929. 1616. reg. 493. 165. A Szalók és a vele rokon Szák nemzetség történetében is a besenyő továbbélést vizsgálhatjuk. 166. Kálmán Magyar: L’ornement de dragon des carreaux de poéle du chateau Báthori et les mythes de dragon du moyen äge. Acta Antiqua et Archeologica. Szeged, 1970. 2. Sántha György: A harcos szentek bizánci legendái. Bp. 1943. 44. Iconographie de l’art 36
