Somogy megye múltjából - Levéltári évkönyv 2. (Kaposvár, 1971)

Andrássy Antal: Az MKP tevékenysége és az 1945-ös választás Somogyban

a járásban: Beleg (17,7 %), Nagyatád (15,7), Csököly (10,8 %) községben kaptak, míg a többi községben a megyei átlag alatt (10,4 %) maradtak.

Az ötödik helyen a lengyeltóti járás volt 16,1 %-kal, ebből 6,1 % volt a kommunistáké, 10 % pedig a szociáldemokratáké. A Kommunista Párt járási munkája itt több kívánnivalót hagyott maga után, több mint száz fővel kevesebb szavazatot is kapott a párttagságnál. A járás Balaton környéki járás, ahol jelentős számú kispolgári és lumpenproletár réteg található. Ha tagjai is voltak egyesek formálisan a pártnak, sőt, nem egy esetben egy másik pártnak is, érzelmileg, meggyőződésükben nem voltak kommunisták. A járásban a fel- szabadulás előtt 2726 kereső gazdasági munkásra 2400 fő eltartott jutott. Az 1-5 kh. földbirtokkal rendelkező gazdaságok száma 3 423 volt a felszabadulás előtt. A földosztáskor a járási lakosság 11,8 %-a igényelt földet. A legtöbb szavazatot kapták a kommunisták Somogyvár (14,3 ü/o), Pamuk (9,8 %), So- mogyjád (8,8 %), Balatonszemes (8,6 %), Kisberény (8,5 %), Fonyód (8,3 %), Balatonboglár (7,6 %), Gamás (6,8 %), Gyógy (6,5 %), Edde (6,3 %), Lát- rány (6,2 %) és Balatonőszöd (6 %) községekben.

A Szociáldemokrata Párt a járásban 1 328 férfi és 90 nő párttagot számlált. A választáskor mintegy háromszáz szavazattal volt kevesebb a férfi szavazat, mint a párttagság létszáma. Ezt ellensúlyozta némiképp a hatalmas, ti- zenegyszercs női szavazatmennyiség. A járásban 2033 szociáldemokrata szavazat jutott, az összes szavazatok xo 11 o-a. A legtöbb szavazat az alábbi községekre esett: Balatonszemes (23 %), Látrány (18,2 %), Gamás, Buzsák (14,4 %), Kisberény (13,3 %), Balatonboglár, Osztopán (12,2 %), Lengyeltóti, Somogyvár (11,5 %), Öreglak (11,4 %), Balatonlelle (10,4 %).

A járások közül a hatodik helyen a kaposvári járás állott 14,1 %-os munkáspárti szavazat aránnyal. A járás kommunista és szociáldemokrata szavazatai alatta maradtak a megyei átlagnak. A járási vezetők gyakori cseréje, a hatalmas közigazgatási terület mellett a többi pártok aktivitása is hozzájárult a lemaradáshoz. A járás nyugati részén négy hónapig kemény harcok dúltak. A felszabadulás előtt 3764 kereső és 2856 eltartott mezőgazdasági munkás volt, míg 1-5 kh. földbirtokkal 5 860 törpegazdaság rendelkezett a járásban. A földosztáskor a lakosság 13,2 %-a igényelt földet. A járásban erős középparaszti és módosparaszti rétegek éltek. A felszabadulás előtt az 5-50 kh földbirtokkal rendelkező gazdaságok száma 5 246 volt a járásban. A felszabadulás után az

5-től 10-15 kh-ig terjedő gazdaságok száma felemelkedett. A középparaszti életnívó utáni vágyat nyergelte meg a kisgazdapárti agitáció a járásban, és ért el vele sikereket. Néhány községben - mindezek ellenére - jelentős kommunista előretörés jellemző Bőszénfa (27,1 %), Toponár (13,8 %), Őrei (10,8 %), Somogysárd (7,9 %), Mezőcsokonya (6,6 %), Hedrehely (6,3 %), Kadarkút (6,2 %), Hencse és Várda (6 %).

A Szociáldemokrata Párt a járásban 2828 férfi és 318 nő párttagot tartott nyilván. Az alig száz fős emelkedés így oszlott meg a szavazáskor: 1 336 férfi és i 394 női szavazat. A legtöbb szavazatot a párt: Mernye (36,8 %), Gá- losfa (28,1 %), Baté, Somogyaszaló (24 %), Mosdós, Kisasszond (20,2 %), Si- monfa (18,4 %), Kisberki (17 %), Kaposszentjakab (14,7 %), Jákó (14,6 %), Kaposmérő (13 %), Cserénfa (11,9 %), Taszár (11,6 %), Geszti (11,5 %), Visnye (10,9 %), Toponár (10,8 %) községekben szerezte.

A munkáspártok szavazatai alapján a hetedik járás a tabi volt, 12,3 százalékkal. Ebből a kommunista szavazatok 4,9%, a szociáldemokrata pedig 7,4%