Somogy megye múltjából - Levéltári évkönyv 2. (Kaposvár, 1971)
Jenei Károly: A Mezőgazdasági Ipar Rt Somogy megyei üzemei (1890-1948)
daság 1939-ben 809 950 P nyereséget ért el. Emellett 558000 P-t titkos tartalékba helyeztek. Az üzemágak közül a növénytermelés z 001 611 P-t, a szőlők 16 663 P-t, a ménes 31 212 P-t, a tehenészet 2598 P-t, a sertéshizlalás 62 680 P-t, a marhahizlalás 32600 P-t, az albérletek 140256 P-t és a nyiresi szeszgyár 95032 P-t hozott. A telivér-, amerikai ló-, az angolsertés tenyészet és a juhászat deficites volt.133 Az üzleti eredmények még 1940-ben is rendkívül kedvezően alakultak. Sőt a korábban veszteséges üzemágak is jó eredményt mutattak fel. Mivel a gazdaság vezetői az állattenyésztés fejlesztését továbbra is súlyponti feladatnak tekintették, elsősorban az állatállomány minőségi és mennyiségi növelésére törekedtek. Az állatálomány létszáma 1940-ben viszonylag magas szintet ért el. Ösz- szetétele a következő volt: magyar ménes: 25 mén, 50 kanca, 20 heréit 95 db amerikai ménes: 14 mén, 33 kanca 47 „ igás lovak: 164 kanca, 118 heréit, 39 mustra 321 ,, igás ökrök és bivalyok: 222 igás ökör, 12 bivaly, 50 mustra ökör 284 ,, lefejő tehenészet: 25 tenyészbika, 1 szopós üsző, 46 tenyésztehén 72 ,, tenyésztehenészet: 16 bika, 33 üsző, 30 tehén 79 „ mangalica tenyészet: 244 kan, 490 öreg koca, 611 fiatal koca, 536 választási koca, 816 ártány, 500 szopós malac 3197 ,, angolsertés tenyészet: 83 kan, 21 koca, 108 szopós malac 192 ,, juhok: 35 kos, 507 anyajuh, 125 választási anyajuh, 4 öreg ürü, 164 szopós bárány, 4 mustra kos, 206 törzsanya 1045 ,, összesen: 5332 db133 A két viszonylag jó gazdasági év után 1941-től kezdve lényegesen megváltozott a helyzet. A háborús viszonyok mind erősebben rányomták bélyegüket a bérgazdaságra. Az árrögzítések, rekvirálások és a megkötöttség a gazdálkodást nehezítették és nagy munkatöbbletet okoztak. A bérgazdaság a korábbi gyakorlattól eltérően a hizlalásban nem törekedett az extraminőségre, csak annyira hizlalta ki az állatokat, amennyire az a leggazdaságosabb volt. Mikor látta, hogy egyre gyérebbek a tengeri kiutalások, süldőit piacra dobta.131 A takarmány- és abrakhiány 1942-től kezdve egyre nagyobb méreteket öltött. Emiatt az állattenyésztés fokozatosan lehetetlenné vált. Az állatállományt csökkenteni kellett, a marha- és sertéshizlalást pedig szűkebb keretek közé kellett szorítani. Viszont a tejárak újabb javulása következtében Galamboson 300 db törzslétszámú tehenészetet rendeztek be.13,> A tej önköltségi és értékesítési ára közötti különbözet 1940-től 1942-ig 2 fillérről 6 fillérre emelkedett. A kevés abrakot ezért a bérgazdaság a veszteséges hizlalás helyett a tehenészet részére tartotta fenn.
