Somogy megye múltjából - Levéltári évkönyv 2. (Kaposvár, 1971)
Jenei Károly: A Mezőgazdasági Ipar Rt Somogy megyei üzemei (1890-1948)
12,1%-ot ért el az 1933. évi 14,3%-kal szemben. Az eredményt hasonló répamennyiségre számítva, a gyár termeléséből 230 vagon cukor esett ki.91 A levek tisztításánál Kladnigg főigazgató szárazderítési eljárását vezették be, ami mészkőben, fűtő- és szűrőanyagban nagy megtakarítást eredményezett. A kampány alatt a bérgazdaság mezei vasútja 34 napon át folyamatosan 3000 vagon cukorrépát és 1900 vagon répaszeletet szállított. Részben a kisvasút, részben pedig a gyár nagy feldolgozó képessége segítette elő, hogy a cukorrépát nem kellett prizmáink92 A kampány alatt 87 243 q cukrot, 260 vagon szárított és 630 vagon kétszer préselt répaszeletet állítottak elő. A napi 1 200 000 kg gőzszükségletet az erőtelep négy, üzemben tartott Babcock-Wilcox rendszerű kazánjával fedezte. A többlet árammennyiséget a korábban létrejött áramcsere egyezmény alapján a Hungária Villamossági Rt. vette át. A kaposvári cukorgyár belföldi eladási forgalma viszonylag emelkedett, mert a fogyasztás a korábbi helyzethez képest valamelyest javult. Az egy főre eső cukorfogyasztás Magyarországon 10 kg-ot, Jugoszláviában 5 kg-ot, Csehszlovákiában pedig 18 kg-ot ért el.93 A belföldi értékesítés javulásával szemben a cukor világpiaci helyzete továbbra is válságos maradt. A Nemzetközi Cukortanács 1934. február havában Párizsban tartott ülése, melyen a Georgia vezérigazgatója is résztvett, mindent elkövetett, hogy az Egyesült Államok és Anglia véglegesen csatlakozzanak a Chad- bourne egyezményhez. Az Egyesült Államoknak messzemenő érdeke volt a cukor világpiaci árának az emelése, mert a kubai gyárak túlnyomó részben a kezében voltak. Nagy-Britannia még nyomosabb okokból kívánta a nemzetközi cukoregyezményhez való szorosabb csatlakozását. Az angol kormány nyolc év alatt 36 millió fontot áldozott a szigetország cukoriparának a fejlesztésére. Az évi 4 millió font állami támogatás pedig azonos értéket képviselt az évenkint gyártott 500 000 tonna cukor világpiaci árával. A párizsi értekezleten azonban nem sikerült végleges megállapodásra jutni. A répatermelő országok egyedül a kiviteli kontingens megállapításában döntöttek. Magyarország 60 000 tonna export- quotát kapott.94 A Georgia az 1934-es cukorfeldolgozási kampány előtt 560 vagon exportra szánt cukorral rendelkezett, melyből csak 80 vagont tudott Ausztriában elhelyezni. A többit tartalékolta, 1934. elején azonban az egész tartalékolt exportcukrot takarmányozási és szeszfőzési célokra a világpiaci árnál kedvezőbben értékesítette. A kaposvári cukorgyár 1935-ben a rossz répatermés következtében 7100 vagon cukorrépát vett át. Ennek ellenére a 700 mázsánál kevesebb répamennyiségből 98997 q, tehát 10 000 mázsával több cukrot gyártott, mint 1934-ben a 7800 vagon cukorrépából. A kedvező eredményt az okozta, hogy az átlagos digestio 16,78%-át, a fehérhozam pedig 14,56%-ot eredményezett.9'’ A többi cukorgyár hasonló sikerrel dolgozott. A répatermelőket viszont kétségtelenül károsodás érte. Panaszukra a Földművelésügyi Minisztérium azt javasolta a Pénzügyminisztériumnak,. hogy a cukorgyárak 1936. és 1937. évben több cukorrépa termelésére kössenek a gazdákkal szerződést. A Pénzügyminisztérium nem ismerte el, hogy a termelőket kárpótlási jog illetné meg. Arra azonban felhívta a cukorgyárosok érdekképviseletét, hogy méltányosságból vegyék figyelembe a gazdák kérését.90 Mivel az 1935-ben gyártott többletcukor értékesítése az exportpiac változatlan helyzete miatt akadályokba ütközött, a pénzügyminiszter a cukorgyárak
