Somogy megye múltjából - Levéltári évkönyv 2. (Kaposvár, 1971)
Jenei Károly: A Mezőgazdasági Ipar Rt Somogy megyei üzemei (1890-1948)
A bankhitelek nagyságát főként a cukorgyártás sajátos helyzete magyarázta. A gyárnak be kellett szerezni előre a segédanyagokat. A cukorrépa termelőket termelési hitelben részesítette. A cukorrépamagot is az ár utólagos megtérítése ellenében bocsátotta a termelők rendelkezésére. Ki kellett egyenlíteni a cukorrépa beváltási árát, míg a kampány alatt gyártott cukor eladási ára csak hónapokkal később folyt be. Az 1929-1933. évi gazdasági válság a vállalat fejlődését megakasztotta ugyan, de pénzügyi helyzetét nem rendítette meg. A válság legérzékenyebben a kaposvári bérgazdaságot érintette. Mivel a mezőgazdasági termékek árai rövid idő alatt mélypontot értek el, a vállalat bérgazdaságának 1929. és 1930. évi mérlegei is komoly veszteséggel zárultak. Két évi erőfeszítés után, melyet a bérgazdaság fenntartásáért kellett folytatni, az igazgatóság 1931-ben az üzemi eredmények megjavítása végett elhatározta a kaposvári uradalom átszervezését. Elsőnek a cukorgyár répaellátása szempontjából fontossággal nem bíró, külterjesen művelt kerületeket viszonylag kedvező feltételek mellett albérletbe adta. Ezzel a bérgazdaság területét 6746 kát. holddal sikerült csökkenteni.80 Majd átszervezte a bérgazdaság adminisztrációját. A budapesti kirendeltséget megszüntette, a gazdaság vezetésével pedig Eszenyi József jószágigazgatót bízta meg. A veszteségeket 1932-ban a terményárak pillanatnyi megszilárdulása, a jó termés és a kedvező hizlalási eredmények némileg mérsékelték. Az új jószágigazgató úgy akart jelentős üzemmegtakarítást elérni, hogy állandó mezőgazdasági munkások helyett lényegesen több részesmunkást és napszámost alkalmazott. A bérgazdaságra rendkívül súlyosan nehezedett a kamatteher, ami az eredményes gazdálkodást megbénította.81 Ezen azonban a Hitelbank még saját vállalatánál sem volt hajlandó enyhíteni. A bérgazdaság a hizlalási üzemágat 1933-ban is tervszerűen folytatta és előnyben részesítette, bár az értékesítés egyre bonyolultabbá vált. Kiviteli engedélyt a bérgazdaság legjobb piacára, Ausztriába csak elvétve sikerült szerezni. A vállalat már a kompenzációs lehetőségeket is igénybe vette, hogy hízott állatait exportálhassa. 1933-ban épületfa ellenében az Österreichische Land- und Forstwirtschafts-Gesellschaft vállalattal nagyobb mennyiségű hízott marha és sertés kivitelére állapodott meg.62 Ugyanakkor Olasz- és Németországban is sikerült szerény nyereséggel hízott marhákat értékesíteni. Jóllehet a lefejő tehenészetet kimustrálással megjavították és a tejhozamot emelték, a tej elhelyezése mégis sok gondot okozott. A kaposvári fogyasztóknak közvetlenül eladott kisebb mennyiségtől eltekintve, a tej nagyobb részét csak rendkívül alacsony áron lehetett értékesíteni.83 A sok eredménytelen kísérletezés után az 1933-as gazdasági évben már bizonyos javulás mutatkozott. A kalászosok és kapásnövények termelésében Galambos-Bogát, Kaposfüred és Nyires gazdasági kerületek nyereséggel, míg Aszaló-Répás, Somodor és Sántos-Toponár viszonylag kisebb veszteséggel zárták gazdasági évüket. Az állattenyésztési üzemágnál a sertés- és marhahizlalás, a mangalica és angol sertéstenyésztés jövedelmezőnek bizonyult, a tehenészetre és juhászatra azonban ráfizettek. Végeredményben a bérgazdaság mérlege 1932-ben 286 000 P, 1933-ban pedig 261 000 P hiányt mutatott.M A kaposvári cukorgyár a gazdasági válság első két évében jelentősen növelte termelését. A vállalat igazgatósága a konjunkturális helyzet és az export tartósságára számítva, 1929-1930-ban újabb rekonstrukciót hajtott végre és a 22>
