Somogy megye múltjából - Levéltári évkönyv 2. (Kaposvár, 1971)
Erdősi Ferenc: Adatok az egykori Dráva-hajózásról és annak Barcs fejlődésében betöltött szerepéről
Barcs teherforgalmának és kereskedelmének főbb áruféleségei és azok iránya (i. ábra): Behozatal: i. Gabonát és egyéb terményt (K-ről) elsősorban a magyar Alföldről, de Bulgáriából, Romániából és Szerbiából is hoztak hajóval. 2. Keményfát (főként tölgyet) Horvát-Szlavonországból, Szerbiából,. kevés mennyiségben Somogyból hoztak vasúton és szekéren. 3. Puhafát (Ny-ról), Krajnából, Karinthiából, Stájerországból tutajoz- tak ide. Kivitel: i. Gabonát (a századfordulótól mindinkább lisztet) Olasz-, Francia-, Németországba, Angliába, Svájcba, Stájerországba, Krajnába, Ka- rinthiába, Voralbergbe, Ausztriába szállítottak. A felsorolt országokba küldött gabona és liszt nagyobb részét (átlag 2,2 millió q-t) Fiume felé irányították, de a Déli-vasút ennek javát Triesztbe vitte. 2. Fűrészelt faárukat (deszkát, lécet, parkettát, sámfát, stb.) kisebb részben hajóval a D-Alföldre, nagyobb részben vasúton a Dunántúl különböző városaiba, Budapestre és külföldre küldtek. 3. Hízott sertést vasúton külföldre és Budapestre szállítottak.83 A barcsi átrakó forgalom a századforduló után a következő lassú fejlődést mutatja:84 Dráván felfelé Barcson hajóra Barcsra érkezett rakott és a Dráván Év és vasútra átlefelé szállított rakott teheráru teheráru q q I9OO 899 500 42 7OO I9OI I OOI OOO 5 2 3OO I9O2 I 002 OOO 90 3OO Az 1902-es forgalmat 520 hajóúttal bonyolították le. Ny felé továbbra is a mező- gazdasági termények áramlottak (amelyeknek nagy része a Tiszáról és a Begáról érkezett). A K felé tartó tranzit forgalomban viszont a tradicionális fatermékeken kívül a XIX. sz■ végétől megjelentek a Vas megyei, főként az újonnan létesített gyárakban termelt iparcikkek. 2. Az ország egyik legnagyobb terményraktározó és kereskedelmi központja A vízállástól függően rapszodikusan változó hajózási viszonyok miatt nem került sor mindig a közvetlen átrakásra. Ahhoz, hogy biztonságos körülmények között tárolják a terményeket és a legkülönbözőbb cikkeket, raktárakra volt szükség. Azonban a rakparton 1882-től épülő, a Széchenyi család tulajdonában levő, csaknem 2 km összhosszúságú közraktár nemcsak átmeneti célokat szolgált (hogy a szállítást folyamatossá tegye), hanem az ezeket bérlő belga és, francia érdekeltségű, valamint hazai bankok spekulációs céljait is. A hosszú távú raktározással a legkedvezőbb árak melletti eladásra, esetenként pedig a tőzsdei árak befolyásolására törekedtek. Széchenyi /.8,> szerint az országban Barcs 300 000 q (3000 vagon) 200
