Somogy megye múltjából - Levéltári évkönyv 2. (Kaposvár, 1971)
Tóth Tibor: Az ellenőrzés és irányítás rendszere a reformkori mernyei uradalomban
nek, szorgalmatossan utánna járjon mindenik maga kötelességének, mindenik Gazda is, Számadó is fog lenni.” Az ispán ugyanis a kasznártól teljesen függetlenül ellátta a fontos szerepet játszó borászattal kapcsolatos összes számadást a plenipotenciárius közvetlen felügyeletével. A fentiekben megkíséreltük vázolni azt az ellenőrzési rendszert, amely az önálló gazdálkodás megkezdésekor a Rend birtokában meghonosodott. Feltűnő, hogy az Instructionak ez az első része milyen keveset foglalkozik a termelés szervezésével, bát kétségtelen, hogy a már említett második rész bőségesnek és aprólékosnak szánt tájékoztatásokat adott idevágóan is. Az itt találhatók természetesen nem haladták meg a kor általános, hazai, agronómiái követelményeinek szintjét, sőt általában a helyi empíria nívóján mozogtak, biztosítva ezzel a tiszttartói felügyelettől függeltenül is a kerületi tisztek feltétlen autoritását. A gazdálkodás megszervezésétől eltérően viszont kínos precizitással szabályozzák a számadások rendszerét, e célra 18 féle különböző tabellát rendszeresítve. A leltárszámadásoknál a készleteket jelző puszta számszerűség mellett igyekeztek a tárgyak értékét - néha értékcsökkenését is kalkulálva - a pénzszámadásoknál pedig a bevétel-kiadás kettőssége mellett a folyamatos gazdálkodás szándékára utaló „restantiac” rovatot is felvették. Az uradalmi terhek nyilvántartására azonban egyelőre még nem volt hely a számadásaikban. Mindezeken túl pedig - mint láttuk - létrehoztak egy számunkra néha áttekinthetetlen ellenőrzési rendszert, melynek fő célja, nem ritkán súlyos következménye - ez nyilvánvaló - a tisztek közti egymást meg nem értésben adott belső ellenőrzési lehetőségek kiaknázása volt. A legfontosabb és ezidőben alapvető cél, a munkaerő-, anyag- és pénzfelhasználás szabályozása,18 tehát adva volt az Instructioban. Az viszont, hogy más helyektől eltérően17 a jelentősebb üzemágak speciális irányításának szabályozására nem került sor, a kerületek autonómiája mellett a gazdálkodás viszonylagos fejletlenségére utal. Adva volt tehát az a szervezeti keret, amelyben most már a fokozatosan kiépülő organizáció megkezdhette tevékenységét. A gazdaság szerkezeti mechanizmusának alakulásait a továbbiak során a rendszeresen vezetett tisztiszéki jegyzőkönyvek felhasználásával tudjuk nyomonkövetni. A hetenkénti tisztiszék megtartásáról az Instructionak megfelelően a mindenkori tiszttartónak kellett gondoskodnia. Az üléseken - ezek elnöke a plenipotenciárius volt - a távolabbi tisztek kivételével az érdekeltek kötelesek voltak megjelenni. Amennyire a jegyzőkönyvekből megállapítható, az ülések egy-egy fél napnál többet soha sem vettek igénybe, a jegyzőkönyv inkább volt a plenipotenciárius utasításainak a foglalata, mint a tiszti, kollektív bölcsesség tükre. Talán éppen Bolla Antal gazdasági járatlanságával, illetve az összejövetelek gyakoriságával függött össze, hogy az adott instructiók gyakran csak egy-két sorosak voltak, s általában megelégedtek néhány, az évszakhoz illő gazdasági tanács rögzítésével. Végül feltétlenül szerepet játszott az a tény is, hogy a majorságoknak gyakorlatilag minden munkáját roboterővel végezték, ezen az alapon pedig aligha nyílott mód a már 1809 előtt is kialakult gazdálkodási rend megváltoztatására. A fentiektől eltérően - ami a számadások folyamatos vezetését illette — nagyon alapos és határozott elveket szögeztek le. Ügy látszik, hogy e ponton a Rendkormány - az ő tisztje volt a számadások felülvizsgálata, a számvevői munka - a legnagyobb fegyelem megvalósítására törekedett. A gazdálkodási és 145.
