Somogy megye múltjából - Levéltári évkönyv 2. (Kaposvár, 1971)

Lehmann Antal: Adatok a szentlukai üveghutáról (1807-1808)

említi. Az egyik egy 1802-ben készült Somogy megyét ábrázoló térkép, amely már jelöli a pusztát/3 (Lásd a 3. ábrát), a másik pedig a bőszénfai plébánia 1852. december i-től írt historia domus-a. Ez idő tájt ugyanis Gálosfával együtt Szent- luka is a bőszénfai plébániához tartozott. A plébánia történetében a következőt olvashatjuk: „Szent Luca hajdan népes plébánia volt, most puszta. Ki építé a mostani kápolnát a következő okiratból megtudni. Másolat: »Jeger Jánosnak Sz. Lucái öveg bányásznak megengedem, hogy ugyanazon Határban a Bányánál kápolnát építhessen, ahol a legalkalmasabb helyen, melyet maga saját buzgóságából s önenmaga költségeivel kíván felépíteni. Signl. Toponár 18-i Augusti 1802. Nagy Jókai Farkas Krisztina néhai Tolnai Festetics Lajos úr meghagyott özvegye, Festetics János fijamnak.« A kápolnát felszentelte 1803-ban Thomayer András bőszénfai plébános, s szentmise e kápolnában némelykor szolgáltatott 1826-ikig, ez évben a bánya megszűnvén, az alapítványi tőke 200 vf; a bőszénfai és gálosfai templomra fölosztattak, valamint az ékszerek, készletek is a templomnak adattak át használatul, a kápolna pedig romladozott állapotban még áll, s execrálva nincs, a kápolna mellett vagyon Nepomucenus Szent János képe, melyet Nagys. Festetics János uraság csináltatott Pécsett 1795-ben.”18

Ebből már az is kitűnik, hogy a huta 1826-ban megszűnt és bérlője Jeger Jánost volt, akiről sajnos többet nem tudunk. (Az említett Szt. János szobor, — mely igen szép és értékes barokk alkotás - még ma is áll a pusztán. (Lásd a 2. ábrát.)

A plébánia történetének az a része, hogy Szentluka „hajdan népes plébánia volt” arra vonatkozik, hogy a mai puszta helyén feküdt a középkorban Szent Lukács falva helység, melyet az 1332-37. évi pápai tizedjegyzék: ,,S. Luca” néven tüntet fel. 1346-ban a zsclicszentjakabi (ma Kaposvár K-i része, azelőtt Ka- posszentjakab) benedek-rendi apátság birtoka: „Villa Monasterii S. Jacobi Zenth- luka vocata”. Egy 1425-ben keltezett okiratban - melyben a szerdahelyi (ma Kaposszerdahely) pálosok kapnak itt részeket - „Poss. Zenthlukacfalwa”, egy 1452-ből származó írásban „Zenthluca”, majd egy 1489-ben írt oklevélben - amikor Szerdahelyi István birtoka volt - „Zentlwka” alakban fordul elő a neve.17 A 150 évig tartó török megszállás idején - sok más zselici településsel együtt - elpusztult ez is és csak az üveghuta létesítésekor népesült be újra, idegenből idetelepített, vagy vándorolt családokkal. Az 1784-87-ben végrehajtott első magyar- országi népszámlálás és Vályi András 1796-99-ben írt18 könyvének adatai közt nem találjuk meg a pusztát, de Fényes Elek munkáiban10, 20, 21 úgy szerepel, mint: „német falu Somogy vmegyében 184 kath. lak. (katolikus lakossal) Nagy erdőség. Üveghuta. F. u. (földesura) Festetics nemes nemz. (nemzetség) ut. p. (utolsó posta) Kaposvár.” A szerző tehát helytelenül tünteti fel az üveghutát, mert könyvének megjelenésekor az már nem működött. 1862-ben már csak 43 lakója volt Szentlukának,22 de 1925-ben újból 121 fő élt itt,23 ők viszont már nem az üveghutában, hanem annak helyén létrehozott majorságban, mint mezőgazdasági munkások, cselédek dolgoztak. 1960-ban ismét csak 39 fő lakta a pusztát.

A Zselic területén a XVIII. század végén és a XIX. század elején több- helyütt is létesült hasonló okokból és hasonló körülmények közt üveghuta. A II. József császár rendeletére e vidékről, 1784-ben készült első katonai térkép2'* Szágy- tól ÉK-re 1500 lépésre (1100 m), illetve Bakócától Ny-ra 2100 lépésre (1600 m) tüntet fel egy már nem működő üveghutát („nicht Gangbar Glas-Hütte”) 4 épülettel. A Helytartó Tanács 1785. évi jelentése viszont Bakóczán említ egy üveg-