Somogy megye múltjából - Levéltári évkönyv 2. (Kaposvár, 1971)

Lehmann Antal: Adatok a szentlukai üveghutáról (1807-1808)

lását és elérhetőségét, a közlekedés lehetőségein keresztül. Ebből a szempontból egyáltalán nem volt előnyös helyzetben a huta, mivel a Zselic dombvidékének tagolt domborzata megnehezítette az akkor még kizárólag szekéren történő szállí ■ tást, különösen a huta törékeny, üvegből készült áruinak a szállítását (az akkor is olcsóbb vízi úton történő szállítás lehetősége teljesen ki volt zárva). Mégis azt tapasztaljuk, hogy a huta legfontosabb piacterületei nagy távolságokra voltak (Szabadka, Baja, Pécs). Ez csak azzal magyarázható, hogy a kedvező helyi energiákra települt üveggyártás, oly előnyös önköltségi áron tudta termékeit előállítani Szentlukán, hogy az a kereskedelem számára kifizetődő volt még az adott közlekedési és útviszonyok mellett, a nagy távolságokra történő szállítás következtében is.

Annak ellenére, hogy a huta közvetlen szomszédságában fekvő Gálosfa helység 1804. november 16-án országos vásárok tartására nyert szabadalmat,10 ez szinte semmit sem jelentett a huta számára, mivel termékeinek csak nagyon kis hányada került itt eladásra. Az viszont tény, hogy a környező, apró települések lakói vásárolták - a házaló-, vagy esetleg ott lakó zsidó kereskedők által szállított - a szentlukai üveghuta termékeit. (Lásd az 5. ábrát) A helyzeti energiák ilyen kedvezőtlen volta később hozzájárult ahhoz, hogy megszűnjék az üveghuta működése is.

2. A huta létrejöttének körülményei

(Az üveggyártás társadalmi, történeti feltételei)

A magyar iparfejlődés 1790. és 1825 közé eső szakaszára - az ún. konjunktúra és dekonjunktúra idejére - Mérei Gyula szerint - jellemző volt, hogy: „Az egyes uradalmakon sokszor maguk a földbirtokosok létesítettek üzemet, amelyet részben házi kezelésben tartottak. Az ilyen esetekben a földjáradék változott át ipari tőkévé. Számos esetben bérbeadták az üzemet. Az üzemek létesítésének sok esetben inkább a felhasználatlanul heverő nyersanyag (fa, vasérc) értékesítése volt az oka, mintsem a tőkés vállalkozásra jellemző profitszerzési szándék. Főleg üveghutáknál, vashámoroknál, papírmalmoknál, hamuzsírfőzőknél ez az eset... a nagybirtokosok számára az üveghuta és ugyanígy a hamuzsírfőző üzem is - tehát - elsősorban a felhasználatlanul fekvő fa valamilyen módon való értékesítése és földjáradékszerzés céljából volt fontos. Ezért adták bérlők kezére is. Ugyanakkor azonban ... a bérleti szerződések rövid lejárata a tartósabb befektetésből visszatartotta a vállalkozókat, minthogy nem volt számukra biztosítva a befektetés tartós profitja.”11

Ez volt a helyzet Szentluka-puszta esetében is, ahol a Festetics-család, pontosabban Festetics Lajos, vagy - 1798-ban bekövetkezett halála után - özvegye létesített üveghutát, valamikor a XVIII. és a XIX. század fordulóján. Gálosfa és vele együtt Szentluka-puszta is a török uralom alóli felszabadulás után, a XVIII. század elején (1703. körül) került - valószínűleg a Neoaquistica Comissio révén — a Festetics-család birtokába és képezte az ún. toponári hitbizomány egy részét. A család egyébként nemzedékeken át híres volt a bámulatos vagyonszerző tehetségéről.12

Hogy melyik esztendőben indult meg a huta működése, azt ezideig nem tudtuk pontosan megállapítani, de hogy 1784-ben még nem létezett, azt abból sejtjük, hogy a II. József-kori térképek,13 az első népszámlálás és Vályi András14 egyáltalán nem jelzik Szentlukát, de hogy 1802-ben már létezett, azt két forrás is