Somogy megye múltjából - Levéltári évkönyv 1. (Kaposvár, 1970)
Györffy György: Koppány lázadása
elérünk nem .egy olyan birtokközponthoz, amelyet Árpád-házi hercegek bírtak.8' Ha ez így van, akkor tolnai, baranyai és nyugatveszprémi Koppány falvak családi birtoknak, patrimoniumnak, míg Somogy megye dukátusnak, beneficiumnak tekinthető. Géza fejedelem idejére (970/72-997) datálható egy sajátos településtörténeti jelenség, amely a Dunántúl kora-árpádkori településképén mutatkozik. Somogy megye és a kapcsolódó tolnai vidék körül van véve 1000 előttre keltezhető földvárakkal, amelyek a Somogyba vezető fő útvonalakat őrizték, emellett az uralkodó ház szállásaitól katonai segédnépek településtömbjei választották el. A Pécsről Somogyba vezető főúton állt Váty vár, amely megfigyelésem szerint olyan vörös égetett falu földvár volt, mint Abaújvár, Borsodvár, és a legújabb feltárások szerint az államalapításkori magyar földvárak.88 Váty egyben egy székely ispánság központja volt; az ispánság korai voltát az mutatja, hogy az esperességek XI. századi szervezésekor önálló vátyi esperesség létesült. A vátyi székhely lövők a XIII. században beleolvadtak az országos nemességbe.89 Tolnától Székesfehérvárig a Sárvíz balpartján hosszú csíkban húzódott a besenyők legnagyobb magyarországi szállásterülete, mely a XIII/XIV. században önálló besenyő ispánságként is szerepelt.90 A besenyők idetelepítése Taksony vagy Géza fejedelem idejére keltezhető az alábbi meggondolás alapján. Anonymus szerint Taksony idejében költözött be Magyarországra Tonuzoba besenyő vezér népével; ő és fia, Urkund a Tisza mellékén kapott szállásbirtokot, itt azonban nincs nyoma besenyő településtömbnek.91 Egy sárvidéki besenyő 1337 előtt Urkund nevet viselt,92 ami arra mutat, hogy Géza-kori vezérük kultusza élt közöttük. A határőrző besenyőknek az ország közepébe való telepítése ugyanolyan indokolatlan, mint a hasonló szolgálatot ellátó székelyeké Baranyába, és értelmet csak akkor kap, ha feltesszük, hogy ezek a somogyi vezér felől biztosították az ország belső részeit. A besenyők biztosította vonalon belül a fő utakat két vár őrizte; a Székesfehérvárról Somogyba vezető úton Ürhida vár fedezte a Sárvíz átkelőjét; e várat a körzetéhez tartozó Füle faluval 1009-ben említi István király oklevele.93 A Sárvíz mocsarai és a Mecsek (régi nevén Zselic) erdei egy kijárót engednek nyugat felé; ott állott Tolna vára. Észak felől a Balaton határolta a somogyi dukátust; ettől délnyugatra viszont a Zala folyó átkelőjének nyugati oldalán az 1009-től szereplő Kolon vár91 zárta el a Zalavárra, az egykori Mosaburg fejedelmi udvarhelyre vezető utat, egy olyan ponton, melynek az ország védelme szempontjából semmi jelentősége nem volt, de Kolon vár arra sem lett alkalmas, hogy hosszabb ideig Zala megye központja legyen. Somogy megyének várakkal, valamint besenyő és székely határőr népességgel való körülzárását kiegészítette a különböző törzsekből eredő katonai telepek láncolata. Tudvalévő, hogy a hét magyar törzs nevét Konstantinos Porphyrogenne- tos jegyezte fel (Néxr], Meyégr), Kovgrovyeg/iarov, Tagíavov, Fsvay, Kagfj, Kaafj)9S, ugyanő a magyarokhoz csatlakozott három kabar törzs , (KAßagci) nevét nem adta meg. A magyar törzsnevek a Kárpát medence helyneveiben 20-40 helyen, bizonyos csoportot alkotva találhatók (Nyék, Megyer, Kürt, Gyarmat, Tarján, ]enő, Kér, Készt).96 A kabar törzsek nevét azon falunevekben kereshetjük, amelyek hasonló számban, szétszórtságban és csoportosulásban jelentkeznek. 17
