Somogy megye múltjából - Levéltári évkönyv 1. (Kaposvár, 1970)
Kopasz Gábor: A Pécsi Kereskedelmi és Iparkamara (1880-1948)
Működésük során a századfordulóra a kamarák vagyona is megnövekedett. Vagyonuk állagának összértéke több, mint félmillió forintot tett ki. Majdnem mindegyik kamara nyugdíjalappal is rendelkezett, amelynek összege ugyancsak meghaladta az egyharmad millió forint összeget. Ügykezelésük is egyre nagyobb méreteket öltött, hiszen egyre nagyobb és részletesebb jelentéseket kellett összeállítaniok a minisztérium részére, mind tevékenyebben kellett résztvenniök az ipar fejlesztése terén, s egyre több más fontos feladat megoldása is a kamarákra hárult. A megszaporodott feladatokkal megnövekedett az adminisztrációs munka, ezért növelni kellett a kamarák irodai akalmazottainak a számát is. Mielőtt a Pécsi Kereskedelmi és Iparkamara 1880-ban megalakult, Dél- kelet-Dunántúl megyéi a Soproni Kereskedelmi és Iparkamara kerületébe tartoztak. Amint láttuk, a Soproni Kereskedelmi és Iparkamarát 1850-ben szervezték meg, tehát 1850-től 1880-ig terjedt az a 30 éves időszak, mialatt a Soproni Kereskedelmi és Iparkamara hatásköre kiterjedt csaknem az egész Dunántúlra. Már az első kamarák megalakulásától kezdve a dunántúli megyék közül csak Fejér, Komárom és Esztergom vármegyék, valamint Székesfehérvár sz. kir. város területe tartozott a pesti kamarához, a többi, vagyis Baranya, Győr, Sopron, Moson, Somogy, Tolna, Vas, Veszprém és Zala megyék, valamint Győr, Pécs és Sopron sz. kir. városok a soproni kamara hatásköre alá tartoztak. A Soproni Kereskedelmi és Iparkamara kerületébe tartozott kilenc megye és három sz. kir. város ipari, kereskedelmi, egész közgazdasági állapotáról és fejlődéséről a soproni kamara működése folytán keletkezett iratokból, főként pedig a minisztérium részére szerkesztett időszaki jelentésekből kaphatunk részletes adatokat. A soproni kamara jelentései ebben az időszakban részletesen kitérnek a kamarai kerület földrajzi és népességi adataira, a szénbányászatra, a gépek, szállítóeszközök és műszerek gyártására, a fémek és fémáruk előállítására, a téglagyártásra, agyag-, kerámia- és kőfaragóiparra, vegyianyaggyártásra, olajütésre, szappan-, gáz-, gyufa-, festék-, csontliszt-, keményítő- és élesztő- gyártásra, élelmiszer és egyéb fogyasztási cikkek készítésére és fogyasztására, fonalak és szövött áruk készítésére, bőrgyártásra, kesztyű- és lábbelikészítésre, az építőiparra, a gabona-, bor- és marhakereskedelemre, a kereskedelemmel és iparral kapcsolatos igazságszolgáltatásra, a közlekedés és posta adataira, a pénz-, hitel- és biztosítóintézetekre, az iskolaügyre. Az 1880-ban megszervezett Pécsi Kereskedelmi és Iparkamara területét a soproni kamarai kerületből hasították ki. A pécsi kamara működési köre ugyanis Baranya, Somogy, Tolna megyékre és Pécs sz. kir. városra terjedt ki. Pécs azzal, hogy kamarai székhellyé lett, a többi kamarai székhellyel hasonló kedvező helyzetbe került, de a Pécsi Kereskedelmi és Iparkamara megszervezése és működése elősegítette a pécsi kamarai kerületbe vont három megye, Baranya, Somogy és Tolna megyék gazdasági fejlődését is, elsősorban az ipar, kereskedelem és az idekapcsolódó közlekedés, posta és pénzforgalom tekintetében.11 Különösen jó hatással volt Pécs város iparának és kereskedelmének fejlődésére. A kamarai tagok fele (beltagok), a kamara elnöke, alelnökei, vezető tisztviselői pécsiek voltak. Pécs városból annyi beltagot választottak a kamarába, mint amennyi kültagot összesen Baranya, Somogy, Tolna megyék választottak. Az öt évenként megismétlődő kamarai tagválasztásokat, az ezek után ösz- szehívott alakuló, elnököt és alelnököket választó közgyűléseket mindig Pécs 164
