Somogy megye múltjából - Levéltári évkönyv 1. (Kaposvár, 1970)
Tóth Tibor: Jövedelembiztosítás és tisztiszázalék a mernyei uradalomban
Ezzel az utolsó döntéssel most már végképpen nyugvópontra került a tisz* tiszázalék kapcsán felmerült kérdések körüli, közel 2 évtizedes vita. Az utolsó rendszer elkészültekor felvett üzemstatisztikai anyag azonban lehetőséget ad arra is, hogy a viták lezáródásával egyidőben legalább részlegesen felvázoljuk az uradalmi tőkék, és ezzel együtt az uradalom helyzetét is. A továbbiakban tehát azt vesszük vizsgálat alá, hogy az 1878-ban megteremtett rendszer milyen alapokon nyugodott, másrészt pedig megpróbáljuk egy 20 évvel későbbi — 1897-98-ra vonatkozó - hasonló szempontú összeállítással a kapitalista fejlődés első két évtizedének fő vonalait megrajzolni. Tudatában vagyunk, hogy a dolgozathoz csatolt táblázatok alapján csak a történések vázát tudjuk megadni - és azt sem teljesen - viszont a további kutatások irányának megjelölése érdekében éppen a problémáknak ez az előzetes behatárolása látszik a legfontosabbnak. Mielőtt rátérnénk az összesítések kommentálására - úgy érezzük - néhány megjegyzést kell tennünk az adatokra vonatkozóan. Mindenekelőtt le kell szögeznünk, hogy a táblázat adatai számított adatok, kiszámításukra az alaptartozásoknál megadott kamatláb és a beadvány pénzértékének ismeretében került sor. Másodsorban megállapítható, hogy - amint látható is - adatsoraink csonkák. Legsúlyosabb hiánynak a forgótőke számításon kívül hagyása látszik, az ekörüli, már érintett bizonytalanságok azonban - úgy véljük - e helyütt szükségtelenné tették számbavételét. És végül: a táblázatok összeállításánál az uradalom vezetői által legtöbbet forgatott, legismertebb és legtöbbet hivatkozott német szerző, Theodor Freiherr von der Goltz sémáját vettük figyelembe, az ő modellje alapján kíséreljük meg az uradalom helyzetét, terjességi fokát felmérni/'6 Az első négy táblázatban a rendelkezésre álló források alapján 1877/78-ban és 1897/98-ban szétbontottuk az alap- és az állótőkét egyes részleteire, és ezek arányát jeleztük az egész alaptőkéhez viszonyítva. Ha szemügyre vesszük először az i. és 2. táblázatot, abszolút számokban és viszonyszámokban kifejezve egy erősen külterjes uradalom képe rajzolódik ki elénk. Az épülettőkének a földértékhez viszonyított elenyésző, 3,2 %-os átlagos uradalmi aránya, az állótőkének szintén elenyészően kis részesedése, mind igazolja megállapításunkat. Ha Goltz már hivatkozott modeljére tekintünk, kiderül, hogy az uradalom a 11 %- os állótőkével rendelkező „nagyon extenzív” és a 18 %-os részaránnyal jellemzett „extenzív” minősítés között áll. A magyar viszonyokat jobban ismerő Spor- zon Pál üzemtani könyvében foglalt arányok alapján is hasonló eredményre jutunk. Sporzon munkájában az épülettőke minimális részesedését az alaptőkéből 15-25 %-ban, a holtleltár és az elevenleltár közti arányt pedig 1:3, vagy 1 : 2 mennyiségben tartotta megfelelőnek/' Minden különösebb kutatás nélkül is miről vallanak a számok? Mindenek előtt kiderül, hogy az uradalom a gazdaság vezetéséhez elengedhetetlenül szükséges épületekkel sem rendelkezik. Hiányoztak mindenekelőtt a belterjesebb állattartáshoz szükséges istállók és az ezekhez szervesen kapcsolódó takarmány- tároló épületek. Ez a hiány egyébként tükröződik az elevenleltár alacsony értékében is, de erre mutat a Rendfőnök 1878. január 3-án kelt 12. sz. leirata is, amely a viszonylag magas állatelhullást, minőségi romlást - 1877-ben Göllében a befedeztetett anyajuhok 50 %-a bizonyult meddőnek - a rossz tárolási viszonyok miatt megromlott takarmányok és az elfogadhatatlan istállóviszonyok rovására írja/'8 A rendfőnöki panasz mindenképpen jogos. Kiderül ez a dörgicsei viszonyokból, ahol a kerületek között magasra értékelt állatállományt olyan helyen 146
