Somogy megye múltjából - Levéltári évkönyv 1. (Kaposvár, 1970)
Kanyar József: Adatok Somogy megye művelődéstörténetéhez a XVIII. század második felében (1770-1789)
van, állása a parókia, a német tanító állása pedig a községháza mellé van szervezve. („Hungaricus penes Parociam, Germanicus in Domo Praetorio”).59 Utalva arra, hogy a magyar tanítókat elsősorban a protestáns egyház, a németeket pedig a község tartotta el. De nemcsak a tanítók, hanem a nép egyszerű fiai is, sőt magük a földesurak sem tudták a vallási ideológia mély begyökerezettségének a hatása alól kivonni magukat. Idézhetném Eszterházy Pál 1695. március 2-i végrendeletét, amelyben a „Tó melletti Szent Szűzről nevezett ferences atyáknak (Keszthely) több száz forintot hagyományozott” azzal a céllal, hogy „minél hamarabb mondjanak el 10 000 szentmisét” a lelkiüdvéért.™ Ez a vallási ideológia azonban már egyre kevésbé volt alkalmas az árutermelés lehetőségeinek kibontakozása nyomán az egyre erősebben kiélesedő osztályellentétek leplezésére. A protestánsok elnyomásával az udvar legalább a vallási ideológia egységet kísérelte meg fenntartani; II. József azonban már rájött arra, hogy bármilyen vallási ideológia is alkalmas és jó ezeknek az ellentéteknek a tompítására. Bár a birtokos nemesség egy része - kétségen kívül - a hazai felvilágosodás képviselőjévé válik, mégis közülük is sokuknak a tekintetét elzárta a ,,világb atekint és” elől a feudalizmus hazai viszonyainak az alacsony horizontja. Igazságként mondta ki Csokonai Koháry Ferenchez - 1798-ban - írt levelében: a falusi élet irányító „egynéhány béreseket és szántóvetőket el tudnak igazgatni”, de többre már nem futja az energia. A tudatlanságból „későn ébredő”, a „későn szabaduló fogoly árvamadár” (Pálóczi-Horváth szavai), azaz a nép - így maradt továbbra is olyannak, amelynek soraiban kevés volt az írástudó, de az írásértő is. Atavisztikus gazdasági és egészségügyi ismereteiben és tapasztalataiban meggyökerezve - aligha mozdulhatott előre az új irányába, értesüléseit, információit és híreit a templomokban, a vásárokban, a kocsmákban, s az ünnepi társas összejöveteleken (lakodalmak, keresztelők, temetések stb.) szerezte a maga számára, e fórumok voltak a XVIII. század közművelődésének a fellegvárai, a század népművelési piacai. Az ismeretterjesztés formája - elsőrenden - az élő szó, az élő beszéd volt. Mindez az olvasni tudók igen alacsony százalékú századában, a korabeli olvasmányok csekély volta mellett, igen érthető volt. A korszak tömegkommunikációs fóruma a szószék, műfaja a prédikáció, a lelkészek a korabeli műveltség közvetítői (számuk 1787-ben 227 volt a megyében). Ez a „művelődési forma” nem rabolt el olyan sok időt a jobbágyoktól, mint az iskola. A század mintha csak a munkakötelezettséget ismerte volna a tanulóifjúság számára, nem pedig az iskolakötelezettséget. A) A megye rendházi könyvtáraiban A közművelődés területén aligha mehetünk el szó nélkül az egyházi rendek kulturális tevékenysége, művelődéstörténeti szerepe mellett. A megyében a ferencesek munkája (Andocs, Ségesd, Mesztegnyő, Nagyatád. Szigetvári nem- csak a vallási tennivalók terére korlátozódott, hanem iskoláik, könyvtáraik, patikáik, zene- és énekkultúrájuk, posztóműhelyeik stb. révén a közművelődésben is jelentős szerepet játszottak. Többnyire a Németországból származó különféle mesterségeket űző és ismerő betelepültek öltöztek be a kezdetben a rend ruházatába Somogybán is, akik itt tanultak meg magyarul, hiszen az első esztendőben még a nevüket is csak németül tudták leírni. Az 1726-tól fennálló andocsi 79
