Somogy megye múltjából - Levéltári évkönyv 1. (Kaposvár, 1970)
Kanyar József: Adatok Somogy megye művelődéstörténetéhez a XVIII. század második felében (1770-1789)
reperáltatott, amely azelőtt konyha volt, azért alacsony és szénfekete a padlása, ahány ablaka annyi lyuk az ajtón, a legnagyóbbikon ki és be lehet járni rajta.” Jóllehet a tanulóknak még az egyharmada sem járt az iskolába, mégis aligha lehetett 10-12—16 gyereket egy kamrácskában tanítani, amelynek „csak három lépés volt a szélessége”. (Sellye, Berzence, Gamás, Istvándi, Nagydobsza). Rossz és alkalmatlan iskolaépületek, még a XIX. század második felében is, szép számmal voltak találhatók a megyében. 1870-ben, a SOMOGY szerint (VI. évf. 22. sz.) még 20 községben nem volt iskola a megyében s a meglevő 324 iskolaépület közül is csak 155 volt jó, 90 közepes, 38 pedig kimondottan rossz állapotban. B) A tanulók Az iskolaköteles tanulók száma 1789-ben a statisztikailag hasznosítható 80 összeírt helységben 5135 volt, a ténylegesen iskolába járóké pedig 1244, azaz a tanulóknak csak 22,4 %-a járt (még egyharmada sem!) a falvak iskoláiba. Magában Kaposvárott is — az iskolaépítés esztendejében - alig járhatott több 15-20 gyereknél 1715-ben, igaz a tanító lakása is szegényesnek és szűkreszabottnak volt mondható még e 15—20 gyerek számára is. Az iskolába járás arányai a század második felében sem. voltak kedvezőbbek a városban. 1771-ben 60, 1772-ben 56 és 1774-ben 50 gyerek járt összesen a város katolikus iskolájába. Rendkívül kedvezőtlen képet mutanak e számok, különösképpen akkor, ha tudjuk, hogy az iskolaköteles korúakká válás előtti hat esztendőkben: azaz 1766-ban 236, 1767- ben 195 és 1770-ben pedig 160 volt az élveszületések száma a kaposvári rk. plébánia keresztelési anyakönyvei szerint. Ha az 1781. évi halálozási és születési arányt (a 10:13,2 °/«o-et)20 figyelembe is vesszük, akkor is 200 iskolakötelessel számolhatnánk az első esztendőben, 180-nal a másodikban és 140-el a harmadik esztendőben. Ha az 1771, 1772 és 1774-ben iskolába járt összes tanulót (60, 56, 50) első osztályosnak vennénk a vizsgált esztendőkben, az első esztendős tanköteleseknek akkor is csak 30, 34 és 28 %-a járt volna az iskolába. Századokon keresztül — főképpen a XVIII. században — még az uralkodó osztályon belül is, megoszlottak a vélemények a nép iskoláztatásának az értelméről. Jobbjaiban a nemesség a nép tanulása mellett foglalt állást, másik része pedig elmaradottságát konzerváltatta volna inkább, hogy olcsóbb munkaerőként többet dolgozhassék. A korszerűbb polgári világszemlélet is csak a jobbakban öltött testet a században. De a művelődés kincsei és eszközei - feudális jellegűek lévén - távol álltak a paraszti tudatvilágtól is, amely - lényegében - az iskolát: a munkától elvonó, felesleges időtöltésnek tartotta, nem látva értelmét annak, hogy iskolába járjon, hiszen társadalmi emelkedése nem volt biztosítva általa. Így a parasztság számára elegendőnek tartották a téli időre korlátozott „elemi” iskolát, s legfeljebb csak a tehetségesebb jobbágy-ivadékok esetében emlegették a középiskolát, egészen kivételes esetben pedig az egyetemet és a főiskolát. Az az anonimszerzőjű emlékirat is, amelyet - minden valószínűség szerint - II. Józsefhez nyújtottak be a század második felében, s amely több családi archívumban is megtalálható volt, lényegében ugyanezt a közművelődési koncepciót vallotta magáénak. Az összeírások észrevétel rovataiban egyértelműen a szülői tudatlanság számlájára írták a tanulók távolmaradását az iskolától. Nemcsak a régi szokások 64 /■
