Somogy megye múltjából - Levéltári évkönyv 1. (Kaposvár, 1970)
Kanyar József: Adatok Somogy megye művelődéstörténetéhez a XVIII. század második felében (1770-1789)
ADATOK SOMOGY MEGYE MŰVELŐDÉSTÖRTÉNETÉHEZ A XVIII. SZÁZAD MÁSODIK FELÉBEN (1770-1789) Kanyar József I. Somogy megye XVIII. századi történelméről három alapvető megállapítást tehetünk, i. A török kiűzése utáni új „honfoglalás” korszakában a századokon keresztül elhanyagolt és gazdátlanná vált föld a spekuláció s egyben: a társadalmi emelkedés legfőbb eszközévé változott. 2. A török uralom után a földesuraknak az árutermelés lehetőségeivel növekvően a parasztságot erőteljesen és különlegesen terhes feltételekhez szabott kizsákmányoló magatartását is látnunk kell e században, különösképp annak második felében, amely ugyanakkor a nemességen belül is növelte a nagybirtokos főnemesség és a középbirtokos köz- és kisnemesség közötti ellentéteket. 3. A parasztság földjeinek a védelmében mindvégig kifejtett s örökös társadalmi robbanások sorozataként is számontartható ellenállásait: 1767 kiváltképpen heves úrbéri mozgalmait, a századforduló insurgenseinek antífeudális rebellióját stb. is számon kell tartanunk e századból. A török uralmat felszámoló felszabadító háborúk és az azokat követő függetlenségi küzdelmek - a nyomukban járó pusztulásokkal - megritkították az ország népességét, kiváltképpen Somogyét. A történetstatisztika legújabb kutatásai szerint, a XVIII. század elején csak annyi népesség élt a hazában, mint Mátyás idején: a harcok során két évszázad természetes népszaporulata pusztulván el akkor, amikor Európa lakossága a Hunyadi-korszak 80 milliójáról 130 millióra emelkedett, hatalmasat lépve előre a világgazdaságbani vezető szerepére való felkészülésben. Hazánknak - benne megyénknek is - ez a pusztulása a korabeli természetes népszaporulat alapján - 140-160 %-os népesség csökkenésnek felelt meg, amelynek következtében Európa egyik provinciájává szűkültünk be és maradtunk le. Ezek az általános tendenciák természetesen Somogybán is érvényesültek. A népesség regenerációja a XVIII. század elejére - e megyében is - két forrásból táplálkozhatott csak: 1. a természetes szaporodásból és 2. a céltudatos betelepítésből, illetőleg a belső migrációból. A török hódoltságot 225 település vészelte át kb. 2879 háztartással, háztartásonként - 2,66 magyar holdnak megfelelő - 5,33 köböl vetésterülettel. Nem kétséges, hogy e földterület, a kor alacsony termelési színvonalán, az átlagosan 5 fős háztartást képtelen volt ellátni, következésképpen a XVII-XVIII. század fordulóján, a megye területén élő magyar, illetve rác lakosság csak állattartó állattenyésztéssel és - minden valószínűség szerint - e „nomadizálással” együtt-
