Somogy megye múltjából - Levéltári évkönyv 1. (Kaposvár, 1970)
Borus József: Hadszíntér Somogy földjén (1944. dec. 1. - 1945. márc. 31.)
de Angelis december 13-i táviratára, hogy a 2. páncéloshadsereg kénytelen lesz harcolva visszavonulni a Margit-állásra, Friessner vezérezredes december 15-én 3.15-kor elküldött táviratában közli, hogy nem járul hozzá sem a visszavonuláshoz, sem a nagybajomi kiugrás harc nélküli feladásához. Megismétli, hogy a Brandenburg maradványát ki kell vonni, míg a Szent László ejtőernyősei további parancsig maradnak. A hadsereg megkapja a 208. harckocsiosztályt egyelőre két, később egy harmadik századdal. Az osztály december 16- án indul Linzből. A hadseregnek a Délkelet főparancsnoknál levő részei gyorsított szállítását már kérték. Kilátás van a 4. lovasdandárnak a Közép Hadseregcsoporttól a hadsereghez való szállítására.104 A Drávától északra való, Barcs visszafoglalását célzó támadó előnyomulással kapcsolatban de Angelis december 14-én 21 órakor táviratilag jelenti, hogy ehhez egy „harcerős, egy harckocsi- vagy rohamlöveg-alakulattal megerősített hadosztályra” van szükség. A Barcs elleni támadással egyidejűleg a hadsereg főharcvonalát előrehelyezik a korábbi B vonalra, ez Barcs-Lábod-Nagybajom. A támadást a Drávától délre az 1. kozákhadosztály Verőce-Barcs vonalig terjedő támadásával kellene támogatni.103 E távirattal kapcsolatban v. Grolman altábornagy december 15-én 10 órakor, v. Nostitz ezredessel folytatott telefonbeszélgetésében megjegyzi, hogy a támadási tervet nem tudják felhasználni, mivel a Dél Hadseregcsoport nincs abban a helyzetben, hogy odaküldjön egy gyaloghadosztályt. A hadsereg találjon megoldást és ne követeljen olyasmit, amiről tudja, hogy nem teljesíthető. Az éjszaka folyamán ki kell vonni a Brandenburg páncélgránátos-hadosztály két zászlóalját. v. Grolman 19.25-kor jelenti Wenck altábornagynak, a szárazföldi csapatok vezérkara vezetési csoportja főnökének, hogy a 2. páncéloshadsereg parancsot kapott, vizsgálja meg egy támadás lehetőségét déli szárnyán a Drávánál. Kevésbé valószínű azonban, hogy a Délkelet főparancsnok követelését másként teljesíteni tudják, mint majd a kilátásba helyezett 4. lovasdandárral.106 December 16-án F. I. Tolbuhin marsall, a 3. Ukrán Front főparancsnoka parancsot ad az 57. hadseregnek, hogy a németek félrevezetésére tegyen úgy, mintha a Balatonon akarna átkelni. Ezért folytasson felderítést és keltse erős műszaki munkák látszatát. A hadsereg gépkocsijai arcvonal irányába és onnan visszafelé felgyújtott lámpákkal közlekedjenek. Mindent el kell követni, hogy azt a látszatot keltsék, mintha a hadsereg mögöttes területen 3-5 hadosztály vonulna fel.107 A nap folyamán a Drávától északra, a LXVIII. német hadtest arcvonalszakaszán nincs különösebb harci cselekmény. A XXII. hegyihadtestnél a 3. lovasdandár több napi szünet után ismét próbálkozik Mesztegnyőnél. A németek több irányból indítják meg támadásukat a helység ellen. A--délről támadó csoportnak sikerül is betörni a községbe, de a szovjet katonák nyomban ellenlökésbe kezdenek, melyben harckocsik is részt vesznek, és visszavetik a németeket kiindulási állásaikba. Sikeresebben harcolnak a németek Kelevíznél és Marcalinál. Az előbbi helyen sikerül visszaszorítaniuk a szovjet csapatokat a vasútvonal mögé, míg Marcalinál el tudják hárítani egy szovjet zászlóalj támadását. - Az arcvonal e napon Somogybán nem változik.108 A már említett, a Dunántúlra összpontosított páncélos alakulatokkal tervezett német támadással kapcsolatban, mely időközben a „késői szüret” fedőne233
