Somogy megye múltjából - Levéltári évkönyv 1. (Kaposvár, 1970)
Györffy György: Koppány lázadása
Az i ioo körüli magyar viszonyokhoz legközelebbi párhuzamot a lengyel gyakorlatból meríthetünk. Gallus Annonymus mo körül írt lengyel krónikájában elmondja Ulászló lengyel király (1081-1102) fiairól, hogy az idősebb, az örökbe fogadott Zbigniev, aki a „kardot tartotta”, sikertelenül harcolt a pome- ránokkal, míg az ifjabb Boleszló herceg, akit még nem öveztek fel karddal, győzött 1099-ben (quamvis nondum cinctus gladio, plus preripiens, quam frater maior tenens gladium). Ezért a király elhatározta, hogy a fiát, aki korát tekintve még puer etate florebat, Nagyboldogasszony napján (aug. 15.) ünnepélyesen felavatja karddal (accingi gladio). Közben Boleszló visszavert egy másik pomerán betörést is, s így még nagyobb ünnepségen övezte fel az atya fiát karddal (a patre gladio precintus), ami által lovag lett (milite noviter constituto).m Amikor a krónikaíró azt írta, hogy István ifjúkorában (in adolescentia) volt és először öveztetett fel karddal (primitus accinctus est gladio), valószínű, hogy benne az ifjú lovaggá ütésének képzete társult a csata előtti karddal való felövezés képzetével.' A karddal való felövezés rítusa egyházi ceremóniával volt kapcsolatos, melynek lényege a kard felszentelése volt. Az elmondott szöveg szerint a felavatott kötelessége lett az egyház, az özvegyek, árvák, és Isten szolgáinak védelme és a pogányok elleni harc. A legkorábbi kardszentelési ritus (consecratio ensis) egy Egilbert freisingi püspök (1006-1039) alatt összeállított Pontificáléban maradt fenn; a XI-XIII. századból számos rokon változatuk ismeretes.110 Tóth Zoltán mutatott rá, hogy a legkorábbi kardszentelési ritus szószerinti egyezést tüntet fel a Ratold-féle királykoronázó ordó első aktusának, a kardátadásnak a rítusával, s így a kettő közös eredetre megy vissza.111 Nem vitatva itt azt a kérdést, hogy melyik elsődleges, azt megállapíthatjuk, hogy az 1000 körül gyakorolt kardszentelés egyformán részét képezte a csata előtti, a korral járó és a fejedelemavató karddal való felövezésnek. Ha már most a 997-ben, Géza fejedelem halálával előállt történelmi helyzetet tekintjük, amikor a trónkövetelő Koppány fegyverrel lépett fel, világos, hogy mindenféle alkalomhoz fűződő szokásnál elébb való volt István herceg mielőbbi fejedelemmé avatása, és valószínű, hogy az Esztergomban karddal való felövezés ennek az avatásnak a részét képezte. István fejedelemmé avatásáról részletes adat nem maradt fenn. A magyar fejedelemavatás Konstantinos szerint pajzsraemeléssel történt. Lehet, hogy István e rítusban követte elődeit, de latin papsága és bajor felesége biztosan megkövetelte a fejedelemmé tétel nyugati, keresztény formáját is. A X-XI. században az Európában szokásban volt uralkodói felavatások első lépése a karddal való felövezés volt. A megszentelt kardot püspök adta át az uralkodónak, olyan szöveg kíséretében, amely a Krisztus ellenségei ellen való harcra buzdított. így I. Ottó 936-i avatásakor: Accipe bűne gladium, quo eiieias omnes Christi adversarios, barbaros et malos Christianos}12 A kard felöltésének mozzanata Kasztíliai Szent Ferdinánd 1219-i koronázásának leírása szerint az volt, hogy a püspök által megáldott kardot a király átvette és az övét magára kapcsolta (in regali monasterio prope Burgis celebrata missa a .. . Burgensi episcopo et armis militaribus benedictis ipse rex suscepto gladio ab altari, manu propria se accinxit cingulo militari).m István avató szertartása valószínűleg szintén az udvarban lévő térítő püspök által megáldott kard felöltése volt. Ezen nyilván jelen volt Gizella és testőrsége, élén két parancsno20
