Somogy megye múltjából - Levéltári évkönyv 1. (Kaposvár, 1970)
Kopasz Gábor: A Pécsi Kereskedelmi és Iparkamara (1880-1948)
zőkönyveit, majd előadta, milyen nyomtatványok, kiadványok érkeztek a kamarához a felettes szervektől, hazai társkamaráktól, esetleg külföldi kereskedelmi és iparkamaráktól, vagy egyéb szervektől. Ismertette az ülésen kívül, elnöki úton elintézett ügyiratokat, majd utána a közülés tárgyalta a napirendi pontokat, amelyeket mint közülési tárgysorozatot az ülésre szóló meghívóban is közöltek a tagokkal. Az első világháború után, amikor a gazdasági élet a szőkébbre szabott országhatárokon belül úgy-ahogy konszolidálódott, mind gyakrabban hangzottak el olyan hangok a kamarán belül, hogy az iparosoknak ki kellene válni és külön kamarát alkotni, mert a Kereskedelmi és Iparkamarán belül inkább a kereskedőknek kedveznek, mintsem az iparosoknak. És ez nem pécsi, hanem országos jelenség volt. Az országgyűlésen és a sajtóban is támadták a kamarákat, hogy nem szolgálják a kézműiparosok érdekeit. Az 1928. novemberi rendes közgyűlésen, amelyen kihirdették, hogy Visnya Ernő kamarai elnökké választását megerősítette a minisztérium. Márovics Andor kamarai tag az ipari osztály részéről felszólalt és arra kérte a kamarát, hogy a jövőben olyan szeretettel szolgálják az iparosság ügyeit is, mint aminővel a kereskedőkét. Az iparosok nem kívánnak a kamarától elszakadni, hanem szívesen támogatják a kamarán belül működő önálló ipari osztályt. E tekintetben követni kell a Debreceni Kereskedelmi és Iparkamarát, amelynek ügyvitele az iparosság szempontjából az első helyen áll. Az iparosok elszakadó törekvéseivel szemben a Pécsi Kereskedelmi és Iparkamarában védekezésképpen rámutattak arra, hogy a kamara fenntartási költségeit túlnyomó részben a kereskedők viselik és az iparosok legnagyobb többségükben csak egészen csekély kamarai illetéket fizetnek. Továbbá rámutattak arra, hogy a kamara területén folyó ipari munkákat a kamara mindig a kerület iparosainak igyekezett juttatni, és a jövőben is arra törekszik, hogy az ilyen munkalehetőségek ne kerüljenek a kamarai kerületen kívüli iparosok kezébe. Ezen a közgyűlésen számoltak be a hazai származású áruk, ipari és mezőgazdasági termékek fogyasztásának propagálása érdekében országosan rendezett „Magyar Hét” sikeréről. Ennek sikere érdekében a kamarai székhelyen és a három megye területén élénk propagandát fejtettek ki. A kamarai kültagok a vidéki városokban rendezőbizottságokat alakítottak. Eredményes munkát végeztek a kereskedelmi társulatok és az ipartestületek is. A világgazdasági válság első évére, 1929-re a kisiparosok anyagi helyzete is válságosra fordult. A novemberi kamarai közülésen Ruzsinszky Béla kamarai tag szólalt fel az ipari osztály részéről. Bejelentette, hogy Pécs iparossága munkaalkalmak tekintetében igen szomorú és rossz helyzetben van. Mégis amikor nagyobb munkaalkalom kínálkozik, nem helybeli kisiparosok kapják meg a munkát. A pécsi fa- és fémipari szakiskola építési részmunkáinak kiadásánál is a helybeliekkel szemben a pesti vállakozókat részesítették előnyben. Elmondta azt is, hogy közmunkák kiadása előtt megbélyegzik az ajánlattevő iparosokat. Ráfogják, hogy kommunisták, politikailag megbízhatatlanok. Mindezt azért teszik, hogy elüssék őket a munkavállalástól. Bármelyik kisiparosnak, hogy milyen a magatartása, - véleménye szerint - a kamarának kellene megállapítani.20 A felszólalásra adott válaszában a kamara elnöksége utalt arra, hogy amikor Pécsváradon adóhivatalt építtetett a pénzügyminisztérium, a kamara közbenjárására a munkát pécsváradi iparosok kapták meg. A közülés pedig most is elfogadta az elnökség javaslatát, amely szerint felirattal fordult az igazság*
