Somogy megye múltjából - Levéltári évkönyv 1. (Kaposvár, 1970)
Kopasz Gábor: A Pécsi Kereskedelmi és Iparkamara (1880-1948)
vasalkatrészei. Megrendelésre ez a gyár is készített gőzgépeket. A dunai és drá- vai vízimalmok vasalkatrészeit is ebből a gyárból szerezték be a tulajdonosok. Mind a két gépgyár a vasolvasztáshoz angol kokszot használt. A pécsi koksz csak előmelegítésre volt alkalmas. A vasat a Felvidékről, Stájerországból és Angliából szerezték be. Eitner Antal kaposvári gép- és műlakatos gépek javításával, szivattyús kutak, fecskendők, egyes és hármas ekék készítésével foglalkozott. Egyébként a hármas eke feltalálója is kaposvári ember volt, mégpedig Krumpach György lakatos.10 A kamara területén volt 268 lakatos, 1314 kovács, 94 bádogos, 8 puskaműves, 38 órás, 17 kerékgyártó, 486 bognár. Vassodronyfonással, vagyis drótkerítéskészítéssel csupán Lengyeltótiban foglalkozott egy iparos. Mérlegkészítéssel ugyancsak egy műhelyben foglalkoztak Pécsett. Orgonakészítés már régi virágzó ipar volt Pécsett. Legjelentősebb volt Angster József orgonakészítő műhelye, ahol 6 férfi munkás és 2-3 tanonc dolgozott. Az Angster orgonagyár évenként 2-3 nagyobb, vagy 4-5 kisebb orgonát készített. Itt készítették az orgona minden alkatrészét, a cinsípokat is. Mohácson, Pakson és más Duna melléki helységekben hajóácsok voltak, akik csónakokat és dereglyéket készítettek. A kamarai jelentés kitért a kő-, agyag- és üvegipar helyzetére is. A szobrászati és kőfaragó munkára alkalmas márvány és homokkő csak Baranya megyében volt található a kamara területén. Siklóson, Gyüdön, Tótfaluban, Trinitás- pusztán, Hetényben, Pécsett, Beremenden, Bikaion, Bükkösdön különféle színű márványt találtak. A baranyai márványkövek színpompásak voltak, de nem elég ellenállók az idő viszontagságaival szemben. Ezért főként középületek belső díszítésére használták. Homokkő Pécsett, Zengővárkonyban, Kővágószöllősön, Pusztakisfaluban és Mecsekszabolcson fordult elő, tűzkövet kisebb mennyiségben Szabaron találtak. A kőfaragóiparban Pécsett 10 önálló iparos dolgozott. Hosszú- hetényben, Pécsváradon fenőköveket és köszörűköveket, Kővágószöllősön malomköveket faragtak. Elterjedt volt Baranyában és Tolnában a mészégetés is. Pécsett, Siklóson, Trinitáspusztán, Beremenden, Ofaluban, Megyefán, Orfün, Nagymányokon, Váralján és még más helyeken mészégető telepek voltak. Téglaégetéssel 65 vállalkozó foglalkozott. Nagyobb téglagyárak Pécsett, Kaposváron, Mágocson, Mohácson, Szigetváron, Szekszárdon, Pakson működtek. Körkemence rendszerű téglagyár csak Pécsett volt. Fűtőanyagul főként szenet használtak. A téglagyári munkásokat teljesítménybérben fizették: iooö tégla után 3 Ft-ot kaptak. Cserépedénykészítésre alkalmas anyag található volt mindhárom megyében. Volt ösz- szesen 219 működő fazekas és 14 kályhakészítő. A fazekasipar különösen Pécsett, Mecseknádasdon, Kisvaszaron, Magyarszéken, Bükkösdön, Magyarherte- lenden, Szekszárdon volt elterjedve. Mágocson Bach Gyulának volt híres cserépedénygyára, de működött itt kitűnő kályhacsempegyár is. A gödreszentmár- toni kastély részére a renaissance stílusú kályhákat a mágocsi gyár készítette. Bach Gyula cserépedénygyára un. parasztmajolika gyár volt, amely ötféle díszítésű fénymázas cserépedényt készített. Ezekből évente mintegy 100 000 darabot adott el. A vallás- és közoktatásügyi miniszter már 1882-ben agyagipari iskola felállítását tervezte Mágocson. Mohácson készítették, a fekete, máz nélküli vizes175
