Somogy megye múltjából - Levéltári évkönyv 1. (Kaposvár, 1970)

Kopasz Gábor: A Pécsi Kereskedelmi és Iparkamara (1880-1948)

mara annyi irodai és segédszemélyzetet alkalmazott, amennyit az adminisztrációs munka mennyisége megkívánt.

A kiadmányokat az elnök és a titkár (főtitkár) közösen írta alá. ök készítették elő a közülés számára a napirendi pontokat és a tárgysorozatot. Az elnöknek kellett gondoskodni a kamarai határozatoknak, valamint a minisztérium kamarára vonatkozó rendeletéinek a végrehajtásáról.

Mindkét kamarai osztály külön tárgyalta a hozzátartozó ügyeket a maga osztályülésén az osztályelnök (kamarai alelnök) elnöklete mellett. Az osztályülések azonban nem hozhattak határozatot, hanem csak véleményt nyilváníthattak. A határozathozatal csak a kamara közös ülésének joga volt, amely a két osztály tagjaiból állott. Az osztályüléseknek tehát véleményüket a kamarai közülés elé kellett terjeszteniük határozathozatal céljából.

Kamarai rendes közülést legalább havonta egyszer kellett tartani. Rendkívüli közülést az elnök, vagy osztályüléseket az alelnökök bármikor összehívhattak. A kamarai tagok is kérhették rendkívüli közülések és osztályülések összehívását. A rendkívüli közülések összehívásához hat kamarai tagnak az osztályülések egybehívásához pedig három osztálytagnak írásban benyújtott kérelmére volt szükség. Határozathozatalhoz a közüléseken legalább 12, az osztályüléseken pedig legalább 6 szavazatra jogosult tag jelenlétére volt szükség. A határozatokat szótöbbséggel hozták, s egyenlő szavazat esetén az elnök szavazata volt a döntő. A tagok kívánságára a különvéleményt fel kellett venni a jegyzőkönyvbe/*

A kamarák közülései és osztályülései nyilvánosak voltak. Az ülésekről jegyzőkönyvet készítettek, amelyet az elnök, a titkár és két hitelesítő kamarai tag írt alá.

Ha valamelyik kamarai bel- és kültag fél éven keresztül nem jelent meg a kamarai üléseken és távolmaradását nem igazolta, törölték a tagok sorából és helyét a soronkövetkező póttag behívásával töltötték be. A távolmaradt tag törléséről és a póttag behívásáról a kamarai közülés döntött.

Minden kereskedelmi és iparkamara ügyrendjét maga állapította meg, de a törvény előírta, hogy ehhez a minisztérium jóváhagyása szükséges.

A földművelés-, ipar- és kereskedelemügyi miniszter a kamarai közülésekre és osztályülésekre megbízottat küldhetett ki, akinek joga volt felszólalni, de nem volt szavazati joga. A miniszter fel is oszlathatta a kamarát, ha nem a törvénynek megfelelő módon működött, vagy hivatását nem' töltötte be, vagy túllépte hatáskörét. Feloszlatás esetén azonban köteles volt a miniszter a kamarai választásokat elrendelni és három hónapon belül lefolytatni. Az így megválasztott kamara működése csak arra az időszakra szólt, amely még hátra volt a feloszlatott kamara rendes működési ötéves ciklusából.

A kereskedelmi és iparkamaráknak évi költségvetést kellett készíteniök, amelyet jóváhagyás végett felterjesztettek a földművelés- ipar- és kereskedelemügyi miniszterhez. A kamarák saját bevételükből évi kiadásaikat fedezni nem tudták. Bevételük biztosításáról az 1868: VI. te. úgy rendelkezett, hogy azokra az iparosokra és kereskedőkre, akik a kamara területén laktak és választói joggal rendelkeztek, jövedelmi és kereskedelmi adójuk arányában, bizonyos kulcs szerint kamarai illetéket vetettek ki. Ennek behajtását az állami adóhivatalokra bízták, amelyek az így befolyt összegeket meghatározott időközönként a területi-