Somogy megye múltjából - Levéltári évkönyv 1. (Kaposvár, 1970)

Györffy György: Koppány lázadása

országló itáliai dux-ot jelölnek, aki ducatus élén állt. A Heribert C által írt 6© oklevélben a következő duxok szerepelnek: Henrik bajor, Herimann sváb, Bernhard szász és Otto lotharingiai herceg, továbbá Márton ravennai és János gaetai dux.47 Egy 999-i oklevélben in ducatu Gaietano. . . Marino consule, dux Gaiete szerepel.48 Ha pedig egy német kancelláriai scriptor Pázmányt, Hontot és Őreit dux-nak írta, megkülönböztetvén őket a comes-ektől, ebből az következik, hogy e három főúr egy-egy dukátus élén állt. Mint alább rátérek, Magyarországon a XI. században egy-egy Árpádházi herceg állt a bihari és nyitrai dukátus élén, amelyhez Koppány idejében a somogyi dukátus járult. Géza és Koppány halálával és István fejedelemmé választásával a dukátusok megörültek, mert Istvánnak még nem volt gyermeke, és Vazul is gyermek volt. István ebben a helyzetben - úgy látszik - a dukátusokat átmenetileg egy-egy kíséretében lévő főúrra bízta. Előfordult ilyen jelenség később is a magyarországi dukátusok történetében. Az még csak sikertelen kísérlet volt, hogy Salamon király 1071-ben Vid ispán kérésére neki ígérte a dukátust, ha Géza herceget elűzik, amihez megjegyzendő, hogy Vid a német Gut-Keled nemből származott,49 1241-ben viszont Kálmán herceg halálakor ténylegesen Tűrje nembeli Dénes, majd Kán László lett Szlavónia dux-a, az 1290-es években pedig III. Endre a velencei Mauroceno Al- bertinusra bízta a szlavón dukátust.50

Bizonyára nem véletlen Pázmány, Hont és Őrei megbízatásától, hogy a bihari dukátus területén, a Sárrét szélén és a Nyírségen egy-egy Pázmány helység volt a középkorban, hogy Hont és fia Bény a nyitrai dukátus mellett szerzett nagy birtokot, és hogy Őrei nevét egy somogyi helynév tartotta fenn, nemzetsége pedig a közelében, Tolnában lett birtokos.51

A Koppány-lázadás irodalmi megfogalmazásában ezután kb. egy évszázadon át nem történt módosulás.52 A XIII. század második felében a magyar krónikaírás megélénkülésével következett be, hogy a magyar krónika két átdol- gozója, az Ákos mester budai préposttal azonosítható V. István-kori krónikás és Kézai Simon, IV. László nótáriusa újból módosított a történeten.

E két szerzőt már közel három évszázad választotta el Koppánytól; hősi énekek és családi hagyományok alig őrizték a lázadó vezér emlékét, s így csak a források tudós kombinálásával és néhány aktuális motívum bevonásával tudtak új elemet bevinni a történetbe.

Koppány története ezúttal a nyugatról bevándorolt nemzetségek lajstromában, az u. n. advenanévsorban nyert átfogalmazást. Erről a névsorról régóta tudott, hogy a XIII. század második felében készült;03 szerzőségét nagy valószínűséggel kapcsolhatjuk Ákos mesterhez.“4 A genealogizáló szerző módszerei közé tartozott, hogy kihüvelyezte a régi gestákból azt, amit nyugati jövevényekre ott talált. Ott olvasott Vencilinről, valamint Hontról és Pázmányról s történetüket az advenanévsor 40. és 41. fejezetében reprodukálta. A gesta egyszerű kivonatolásával azonban nem elégedett meg, hanem adatait a nagyobb és kisebb legendákban olvasottakkal is kombinálta.

Az 1270 körül megfogalmazott advenanévsor két fejezetét azután Kézai 78. és 79. fejezetében rövidítve, de új motívummal kiegészítve fogalmazta át 1283 körül. A nem annyira szószerinti, hanem inkább értelmi átvételek szemléltetésére párhuzamosan közlöm egyrészt a régi Gesta és a legendák, másrészt Ákos mester, harmadrészt Kézai krónikájának tárgyalt fejezeteit:

12