Somogy megye múltjából - Levéltári évkönyv 1. (Kaposvár, 1970)

Györffy György: Koppány lázadása

ban pedig az István legendákat követi, hogy nem nevezi meg a felkelő vezért. Végül azt, hogy felkelő „Somogy megyéről” beszél (volente comitatu quodam Su- migiense paterna me sede repellere)32, jogi célzata diktálta. A krónika szóhaszná­lata: „Somogyi vezér” és „Koppány vezér provinciája” ui. vitatható abban a tekintetben, hogy milyen területre terjed ki dézsmálás szempontjából. De nem volt már időszerű a krónika gyermektizedre vonatkozó megjegyzése sem, amit Hartvik is átvett, és ami 1120 körül még bizonyíthatóan gyakorlatban volt. A később működő interpolátor már nem említette, viszont a különféle terményfaj­ták után beírta a vendégek borát (vinumque hospitum) ami későbbi adatok sze­rint a fehérvári latinok somogyi szőllei után járt.33 Amíg a somogyi tizedek megszerzésének elbeszélése és a dézsmafajták fel­sorolása bizonyíthatóan XII. századi beszúrás, addig a dézsmaterület átadására vonatkozó jogi ügylet tömör megfogalmazásban benn foglaltatott az eredetiben. Bizonyítja ezt mindenekelőtt az a körülmény, hogy II. Paschalis pápa 1102-ben Szent István oklevelére való hivatkozással megerősítette azokat a dézsmákat, amelyeket István király, a szent Mihály egyháztól, azaz a veszprémi püspökség­től vett és az apátságnak adott (decime vero, quas . . . Stef anus rex ah ecclesia Sancti Michaelis emit et. . . Beato Martino concessit)?'' Bizonyítja az ügylet meg­történtét az a körülmény, hogy amikor 1009-ben felsorolták a veszprémi püspök alá tartozó megyéket, Somogy megyét nem szerepeltették közte, továbbá az, hogy az 1080 körül írt nagyobb legenda Pannonhalmának a dézsmafizetés terén bírt püs­pöki jogairól szól. Igazolja végül ezt az a körülmény, hogy a pannonhalmi ala­pítólevél azon mondatrésze, amelyben a somogyi dézsmákat az apátságnak adta s ennek fejében Kortó udvarházat a veszprémi püspökre ruházta át (sufprano- minatus comitatus] decimationem . . . abbati eiusdem monasterii. . , . ... aeccle- sia Sancti Michahelis... ei curtem que vocatur Cortou cum hominibus eidem per­tinentibus tradidi)35, tartalmilag és stilárisan igazolható a Heribert C által írt ok­levelekből. 1001-ben pl. Heribert C kiállított egy oklevelet, amelyben III. Ottó Liut- ger grófnak adta Stiepel-i udvarházát, e szavakkal: curtem que vocatur Stipen- lo . . . cum omnibus utilitatibus tradidimus.36 Még jellemzőbb 997-ben írt okle­vele, melyben a Szent Móric egyháznak, azaz a magdeburgi érsekségnek adta a Belitz nevű burgwardot, azaz várkerületet tartozékaival, cserében a körülötte fekvő Bloni provincia dézsmáiért (burgwardium in provincia Bioni dicta situm pro eiusdem regionis concambio decimationis ad sanctum Mauricium donavi­mus . ., ... Belizi . . . burgwardium cum omnibus suis pertinentiis. . . ecclesiae sancti Mauricii. . . tradidimus . . . )?1 Ez lényegében ugyanolyan ügylet volt, mint a somogyi, azzal a különbséggel, hogy III. Ottó a Szent Mórictól elvett dézsmák további sorsáról az oklevélben nem intézkedett. Végül az intézkedés eredetiségét igazolja két ortográfiái sajátosság. A Cörtou névben az ö betű és a Michaelis helyett írt Michahelis Heribert C által is használt jellegzetességek; az ő betű pl. fellelhető Heribert C több oklevelében pl. a Chöno és Öt am nevekben,38 a Michahelis-re pedig jellemző, hogy Heribert C, amikor egy 98 i-i montecasinoi oklevelet 998-ban szószerint renovált, az előképé­ben található Michaelis-t Michahelis-re. javította.39 Ez a sajátosság átment a pan­nonhalmi hiteles alapítólevélből Paschalis pápa idézett megerősített bullájába is. Mindezekből arra következtetek, hogy a pannonhalmi alapítólevél ere­deti példány a Heribert C-re jellemző szűkszavúsággal tartalmazta azt az in­io

Next

/
Oldalképek
Tartalom