Somogy megye múltjából - Levéltári évkönyv 1. (Kaposvár, 1970)
Bencze Géza: Adatok a Kapos-völgyi vízrendezés első időszakához (1807-1819)
ADATOK A KAPÓS-VÖLGYI VÍZRENDEZÉS ELSŐ IDŐSZAKÁHOZ (1807-1819) Bencze Géza A Kapós-völgyi ár- és vízrendezési munkálatok Beszédes Józsefnek, a Balaton-Sió-Kapos-Sárvíz vízrendszerében végzett tevékenysége révén váltak ismertekké. Köztudott, hogy a Sió szabályozásával egyidőben végezte el Beszédes a Kapós-menti mocsarak lecsapolását az 1820-1835 közötti másfél évtizedben. A munkálatok utolsó szakasza már olyan területen zajlott le, ahol azt megelőzően is végeztek vízrendezési munkát. Ezek a tervek nem maradtak ismeretlenek a szabályozást végző Királyi Biztosság és Beszédes előtt, sőt maga az újonnan megásott csatorna, a Kapos somogyi szakaszán csaknem teljes hosszá- oan követte a korábbi munkálatok nyomvonalát.1 Az 1807-1819 közötti igen rövid időszakban hajtották végre a somogyi Kapos-szakaszon az első vízrendezést. Noha a munkálatok nem érték el a kitűzött célt, a völgy teljes ármentesítését, mégis jelentősen hozzájárultak ahhoz, hogy sikeresen oldhassák meg a Kapós-menti mocsarak teljes lecsapolását.2 Ismeretes, hogy a XVIII. század közepétől kezdődően a majorsági gazdálkodás egyre inkább a termelés uralkodó formájává vált. Az osztrák örökösödési háborút, majd a hétéves háborút kísérő értékesítési konjunktúra fokozatosan kiszélesítette a majorsági árutermelést. A konjunktúra, - amely elsősorban a gabonapiacok kiszélesedésében jelentkezett - arra ösztökélte az árutermelő nagybirtokokat, hogy mindenáron fokozzák a piacra termelés ütemét. Összefüggésben a gabonatermesztés külterjes jellegével, továbbá az erre irányuló növekvő szükséglettel, a célt csak az üzemek extenzív fejlesztésével, azaz főként a termőterületek bővítésével lehetett elérni. A külterjes termelésbővítés számára a viszonylag legkönnyebben járható út az úrbérrendezés során visszamaradt maradványföldek felhasználása, a majorságba történő bevonása lett volna.3 Ugyanakkor a század utolsó éveiben egyre fokozottabban került sor a jobbágyok írtásföldjeinek a visszavételére és a jobbágyi legelőhasználat korlátozására is. A jobbágyok földtől való megfosztásának a folyamatát jelezték egyébként a mind gyakoribbá váló úrbéri regulációk, a domestica regulációk pedig a következő lépést, az üzemszerűségre való törekvést jelezték. A megnövekedett majorságok növekvő munkaigényének nem kedvezett a háborús idők munkaerőhiánya. A roboterő növelését célozta a jobbágyi telekszám szaporítása, ha ez nem is mindenkor jelentette a jobbágyi kézen lévő földterület megnövekedését. A folyamat másik oldalához tartozik viszont, hogy a IOI
