Lukács Gyula - Keményfi Béla: Magyar foglyok a szovjet lágerekben és a börtönökben 1945-1953 - Iskola és Levéltár 40. (Kaposvár, 1996)
Részletek Keményfi Béla Magyar leventék a sarkkörön túl… c. könyvéből - Levelek "Muszkaföldről lassan jár a posta"
ha tudják értesítsék rokonaim, Horváthék a fütőház mögött és Palocsék mind kertészek. És okvetlenül Vizsa György fűszerest. Medvetzky Lehelné 1990. VII. 16.-i levele Dr. keményfi Bélához Részlet: „Ormódi Lacika unokaöcsém családja vártak, hogy vigasztaljam őket, mikor a gimnáziumból teherautóra rakták az osztályt és soha se jöttek vissza. Szülők meghaltak, én őrzöm ezt a borítékot, de ne küldje vissza, kérem, jobb helyen lesz ott, én már 72 éves vagyok és hátha már nem sokáig élek. Nagyon köszönöm, hogy irt, csak még azt szeretném, ha megírná, körülbelül hol lehetett Lacika. Hálásan köszönöm fáradságát. Szeretettel üdvözli" Medvetzky Lehelné /Mária/ Ormódi László 1951-ben, a boríték tanúsága szerint, a Jenyiszej Kara tenger torkolatánál, Észak-Szibériában volt, és egy /halkonzervgyárban dolgozott, mint elitéit. Innen, egyik sorstársunk előadása szerint, még 1951- ben a tajseti /Bajkál tó melletti BAM építkezés/ különleges lágerbe szállították. A láger szigorú, inkább kegyetlen bánásmódját nem bírta idegileg elviselni, és a lágerkeritésnek rohant, szitává lőtték. De ezt már nem mondhattam el a nagynénjének, mert időközben meghalt./Sic!/ Emlékezés az elhurcolt ártatlan pécsi gimnazistákra 1945. Az egyik pécsi gimnázium előtt keki szinü gimnasztorkás szovjet katonák csőre töltött géppisztolyokkal ugráltak le az otromba, zöldesre festett, kopott, zártkocsiszekrényü teherautóról. A hatodik osztály gyanútlanul, vidáman, felszabadultan, egymást lökdösve tódult ki a gimnázium főbejáratán. 149
