Lukács Gyula - Keményfi Béla: Magyar foglyok a szovjet lágerekben és a börtönökben 1945-1953 - Iskola és Levéltár 40. (Kaposvár, 1996)
Részletek Lukács Gyula Második világháborús naplójából - A szökés
dett és csak bólogatott. Nem baj -nyicsevó- mondogatta, majd az eszetekbe fog jutni. Mi arra mentünk, hogy majd csak valahogy kivédjük a kihallgatásokat és megunva a sok herce-hurcát az oroszok egy valamilyen közeli hadifogolytábornak adnak vissza és ott egy-két hét karcerrel megússzuk csúfos kudarcba fulladt vállalkozásunkat. A rövid kihallgatás után, mindenünket elvették és a laktanya fogdájába zártak bennünket. Ebben a fogdában nem volt prices, viszont deszka padlózata volt, minden berendezés nélkül. Két nap két éiiel tartottak itt bennünket és csak vizet kaptunk naponta kétszer és naponta vaov 20 dekányi kenyeret. A harmadik napon nem adtak semmit sem, hiába kértünk legalább inni, válaszra sem méltattak bennünket. A negyedik napon két szárított-füs- tölt halat és kétszersültet kaptunk reggelire. Az őr azt mondta, hogy mindjárt hozzák a teát. Neki láttunk az ennivalónak és hamar bekaptuk azt. Vártuk a teát. Már jó párszor zörgettünk az őrnek és kértük az innivalót az nem adott be semmit sem inni. Végül délután azt mondta, hogy a kapitány üzeni, őa inni akarunk, nála a szobáiéban van víz, és ha eszünkbe jutott a lágerünk száma vagy heive, úgy mondjuk meg az őrparancsnoknak, hogy a kapitánynál szeretnénk inni. Most már nem volt más hátra, mint vallani. Hamar megtört bennünket ez a kegyetlenség, amit a vallatáshoz alkalmazott a kapitány. Mikor felkísértek hozzá, csak ennyit kérdezett: Száma? -Mi egyszerre feleltük 1044. Hely? -Brijanka. Vorosilovgrád megye, Kagyijevka járás. Az asztalon ott állt egy kancsóban a tiszta víz. Intett, hogy a miénk - ihatunk. A kancsó víz hamarosan elfogyott. Hozatott még egy kancsóval. Kaptunk cigarettát. Hosszú, szopókás igazi Belomorkanal-t. Aztán jött a részletes beszámoltatás. Merre, hol jártunk. Természetesen csak annyit mondtunk el, hogy állandóan bújkáltunk, lakosokkal nem érintkeztünk. A kapitány mindenáron németeknek akart bennünket megtenni. Gyakran ismételgette, hogy bizonyára mvemcik" vagyunk csak nem akarjuk bevallani. Aztán közölte velünk, hogy miután nincs több adatra szüksége, nem fogunk a fogdába üldögélni, hanem hasznos munkát fogunk végezni. Ez azt jelentette, hogy a laktanya konyhájára osztottak be bennünket munkára. A kapitány azt is hangsúlyozta, hogy innen nem fogunk megszökni, mert a laktanyát őrzik és itt az őrség minden felszólítás nélkül tüzet nyit a tiltott zónában feltűnő minden mozgó alakra. Megkérdeztem, hogy mi van a harmadik társunkkal? Azt a választ kaptam 55
