Lukács Gyula - Keményfi Béla: Magyar foglyok a szovjet lágerekben és a börtönökben 1945-1953 - Iskola és Levéltár 40. (Kaposvár, 1996)

Részletek Lukács Gyula Második világháborús naplójából - A szökés

nak? Mi várhat ránk?. Akármilyen meleg volt beleborzongtam, hogy sötét börtönökben kínzások és ütlegelések közepette fogunk meglakolni szökésünkért. Aztán újra reményteljesebb gondolatok tódultak elő. Már otthon voltam és újra a családdal együtt. így csapongtam gondolatba ide-oda, egyik végletből a másikba.

Az idő lassan telt. Végre elérte az árnyék a botot. Felébresztettem Jenőt. Álmosan nézegetett maga köré és hirtelen nem tudta, hogy hol is van. Ijedt arccal nézegetett maga körül és csak néhány másodperc múltán fogta fel a helyzetet. Felült, megdörzsölte a szemeit mosakodás helyett, -mivel nagyon kevés vizünk volt, azt csak ivásra használtuk- majd beszélgetni kezdtünk. Latolgattuk esélyeinket a továbbiakra nézve. Aztán én megemlítettem, hogy nagyon éhes vagyok és azt hiszem, hogy napi egyszeri étkezéssel nem fogunk messze jutni, mert annyira legyengülünk, hogy lépni sem bírunk maid a kimerültségtől, ha azonban felemeljük a napi fejadagot a jelenlegi kétszeresre, úgy egy hét alatt elfogy minden élelmünk és teljesen kilátástalan lesz a tovább jutás. Nagyon elszámítottuk magunkat, mert túlbecsültük a képességeinket. Egyenlőre itt, a Dnyeper folyó nyugati partján eléggé biztonságban éreztük magunkat, mert a Brianka-i tábortól 350 kilométerre voltunk és azt hiszem, hogy ekkora ugrásra nem számoltak az ottaniak. Valószínű, hogy lázas sietséggel kutatják át a környéket. Jenő a javaslatomra, hogy fe! kell emelni a napi élelemadagot, nem válaszolt egyértelműen. Erre én azt javasoltam, ha Bandi is ébren lesz akkor hármasban megegyezünk. Jenő azt mondta, hogy főzzünk kását. Ehhez viszont tüzet kellett raknunk. A tűz füsttel jár és még ide csalogathat valakit. Azonban örökké nem maradhatunk így, mint űzött vadak. Abban egyeztünk meg, hogy ha nyíltan viselkedünk, talán nem is keltünk gyanút senkiben. Miért ne lehetnénk mi is a sok-sok ezer vándor közül valók? Ha valaki ide vetődnék, a jó előre kitervelt mesét adnánk le, hogy Kievbe tartunk, ott akarunk dolgozni, de nagyon kevés a pénzünk és gyalogosan, alkalmi járművel utazunk. Pénzünk nincs vonatra. Ebben is maradtunk.

Egy-kettőre vidáman lobogott a kis tábortüzünk lángja. Elegendő hullott száraz ág volt a közelben és így a nem nagy tűz nem is adott jóformán füstöt. A csajkában lévő kis víz hamarosan forrni kezdett. Beleöntöttem az árpadarát, sót és egy kevés szárított halat. Lassan kavargatva vártam amíg megfő. Bandi is felébredt. Rövidesen az elkészült árpakását kanalazgattuk nagy élvezettel, csillapítva az éhségünket. A szerény étkezés után újra felkészülődtünk, mert a nap már hanyatlóban volt. Elhatároztuk, hogy az or36