Lukács Gyula - Keményfi Béla: Magyar foglyok a szovjet lágerekben és a börtönökben 1945-1953 - Iskola és Levéltár 40. (Kaposvár, 1996)

Részletek Keményfi Béla Magyar leventék a sarkkörön túl… c. könyvéből - A különleges lágerben

Május 18-án Ottóék már tapasztalhatták, hogy a kölyök -engem hívtak igy- jó értesüléssel rendelkezett. Kivonuláskor a japánok és kínaiak hiányoztak a brigádból. Május 19-én a lengyeleket és a cseheket, köztük Juszt Ernőt vitték el.

Május 20-án jött a barakkunkba egy gyezsurnij.- AR-87-es vihagyij szvessámi! -hangzott keményen, parancsolóan, olyan hangerővel, hogy a barakk hatvan lakója egyszerre kapta fel a fejét a faforgáccsal tömött fejvánkosról. Nem kellett a gyezsurnijnak a parancsot még- egyszer megismételnie. Hozzászoktunk már. Tudta mindenki, hogy akinek ez szól, annak azonnal ugrania kell. A gyezsurnik nem tréfáltak. Jól ismertük ezt a vezényszót, három esetben használták: etapra, karcerbe vagy másik barakkba vitték az illetőt.

Még egy esetben előfordult, de nálunk, ahol a legkisebb büntetési idő tíz év volt, olyan ritkán, hogy ez a szabadulást jelentette. Hosszú évek alatt megtanultam engedelmeskedni. A barakk egyetlen magyar lakója voltam, számomat jól ismertem, nekem szólt a vezényszó.- Szejcsász grazsdanyin gyezsurnij /mindjárt, ügyesen polgártárs/ -válaszoltam a felszólításra, és már húztam is magamra a lágergúnyát, csavartam össze a faforgáccsal tömött ötcentiméter vastagságú szalmazsákomat, a rongypokrócot. Segített ebben priccsszomszédom, Rolf is.- Wohin schleppen sie Dich? -kérdezte suttogva. - Du bisi nur ein und halb Monate her angekommen.- Weiss ich das nicht, gyezsurnij hat kein Wort gesagt davon -válaszoltam, miközben öltöztem.- Davaj bisztréj! /gyerünk gyorsabban/ -hangzott az ügyeletes sürgetése.

Sietve tekertem a rongykapcát az élettelen, jéghideg, béna lábfejemre és

húztam fel egymásután a vászonbakancsaimat. Rolf szótlanul nézett. Kedveltük egymást. A háború előtt San Franciskóban élt, cukrászmester volt. Németországba 1936-ban tért vissza. Nemsokára besorozták a Wermacht- ba. Kurlandnál esett fogságba: mint a többieket, őt is tíz évre ítélték. Lágerben nem szokás a hallottakat leellenőrizni, jól tudtuk, kinek mit lehet elhinni, kiben bízhatunk. Az évek során jó emberismeretre tettünk szert. Hónom alá kaptam a cók-mókom, jobb kezemmel botomra támaszkodva elindultam a kijárat felé, Rolf hozta a fabőröndömet.- Vszoho harasovo rebjáta! /minden jót fiúk/ -köszöntem el, és lassan követtem a gyezsurnijt.

125