Lukács Gyula - Keményfi Béla: Magyar foglyok a szovjet lágerekben és a börtönökben 1945-1953 - Iskola és Levéltár 40. (Kaposvár, 1996)
Részletek Keményfi Béla Magyar leventék a sarkkörön túl… c. könyvéből - Az északi sarkkörön túl
Természetesen a még le nem töltött tüntetésük is megmaradt. A kiszivárgott hírek szerint Hramoj /Sánta/ Jurka tanúvallomása vádbeszéd volt. Jurkát külön szállították el, és a szverdlovszki böntönben a megérkezése éjjelén ismeretlen tettesek vizes törölközővel megfojtották. Ezt 1953-ban a szverdlovszki pereszilkán hallottam. A bandából egyedül ö került oda, és Szverd- lovszk pár ezer kilométerre van Zimkától. A rabok megkönnyebbülve érezték magukat, hogy megszabadultak a gyilkos, erőszakos bandától. 1953-ban a lágerekben is bevezették a halál- büntetést, mert napirenden voltak a gyilkosságok és a szabadságvesztés a megfékezésükre nem volt elegendő. Maradtak még vorok, de azok szelídeb- bek voltak. A politikaiak zömmel szovjet állampolgárok voltak. Jó részük sebesülten esett német fogságba, és mert nem végeztek magukkal a fogságbaesés előtt, a szovjet csapatok által történt felszabadításukkor tíz- huszonöt évet szabtak ki rájuk. Másik kategóriát a „benderovci" képezték, akik Nyugat-Ukrajna önállóságáért harcoltak a háború után. Gerillaharcba kezdtek a szovjet hatalom ellen: le-lerohantak a hegyekből, és felgyújtották az alakulóban lévő kolhozokat, tanácsházákat. A kolhoz-és a tanácselnököket nemegyszer felkoncolták. Szabályos háborút folytattak a biztonsági szervekkel. A főcinkosokat persze nem sikerült kézrekeríteni, azok kerültek az ítélőszék elé, akik bármilyen rokoni, vagy egyéb kapcsolatban álltak a banditáknak titulált szabadságharcosokkal. Egységesen huszonöt évre ítélték őket. Nyáron nagy világesemény élénkítette életünket. Az olimpia! Ekkor már minden barakkban volt dobozos rádió, melynek műsorát a lágeren kívül irányították. Az invalidok egész nap a doboz körül ültek, hallgatták az olimpiai sportesemények legfrissebb híreit. Az oroszok, már a megnyitó napján verték a mellüket, csak a szovjetek lehetnek a legjobbak. Mi magyarok nem ismertük a Szovjetúnió sporteredményeit, így csak hallgattunk. Hála sportolóinknak, nap-nap után hallottuk a magyarok Helsinkiben elért ragyogó eredményeit, és emelt fővel járhattunk a lágerben. Elámultak az oroszok is. Egyre-másra jöttek gratulálni. Nem hittek a fülüknek. Addig semmit sem hallottak a magyarokról, a magyar sportról. Büszkék voltunk. Szomorú rabságunkban az olimpiai magyar sikerek egy kis fényt jelentettek. Az örömtől melegség járta át a sarkkörön túli zord hidegben jégcsappá vált szívünket. 115
