Magyar Kálmán: Somogy megye régészeti múltja a honfoglalás és a középkor évszázadaiban - Iskola és Levéltár 37-38. (Kaposvár, 1993)
III. Somogy az Árpád-korban (1100-1300-as évek) - 3. Az Árpád-kori somogyi egyházak a régészet tükrében
meghosszabbították. így jött létre - a hács-béndeki, a babócsai korai templomtípusból - egy meghosszított 20x9 m-cs tégla templom. A rádi XI. századi nemzetségi kegyúri templom elsősorban a Dél-Balaton mente bencés templom típusával egyezett meg (ld. Tárd, Somogytúr, Kőröshegy, Siófok, Lelle, Boglár és Fonyód). A bodrog-büi egyházak A Somogy megye eddig ismert magyar eredetű nemzetségének, a Bő nemnek bodrog-bői (bodrog-büi) központjában 1978-79-ben tártuk fel a NyK-i tájolású 26,6x9,4 m alapterületű, Ny- í bejáratú toronnyal (vagy előtérrel és félköríves záródással, apszissal végződő, ÉK-i oldalán kis félköríves kápolnával rendelkező tégla egyház maradványait. (A két Ny-i támpillér utal a későbbi gótikus átalakításra). A monostortemplomtól É-ra lehetett a lakószámy, a kolostor téglaépülete. A monostortemplom dombjától DK-re megközelítőleg 200 m-re 1981-82-ben találtuk meg Bő falu patkóalakú félköríves szentéllyel és téglalapalakú, 13,1x7,6 m-es alapterülettel rendelkező román kori (XII—XIII. századi) tégla egyházat. A Ny-i sarkokon ugyancsak két gótikus támpillér utal a XIV. századi átépítésre. Végső soron röviden regisztrálhattuk a legfontosabb somogyi központok ásatásaiból előkerült templomokat és egyházi építményeket. Milyen végkövetkeztetést vonhatunk le belőlük? Talán sikerült bemutatnunk azt, hogy Somogy megyében a korai királyi alapítású bencés monostor (Somogyvár) és a világi nemzetségek által létesített kegyúri bencés monostorok (Kaposszentjakab, Babócsa, Bodrog-Bü), valamint több jelentős kegyúri templom (Rád, Túr) adják a legfontosabb templomtípusokat. Mellettük meghatározó szerepet játszottak Pannonhalma, Tihany és Zalavár bencés monostorai. Hiszen Pannonhalma somogyi bencés házai végighúzódtak a dél-balatoni parton, így Fonyódon, Radon, Pardon, Somogyiúron, Kőröshegyen, Zamárdin, Endréden, Nagycsepelyen és Siófokon. Tihany - a pannonhalmiakhoz hasonlóan - korai 1055-1082 közé datálható templomokkal, rendelkezett Somogybán. (Ld. bodrogi-besenyői Szent Mária kápolna). A veszprémi püspök a XI. században Somogyváron, Somogy>túron, Lellén és Fokon ugyancsak több jelentős egyházat mondhatott a magáénak. A XII. században, de lóképpen a XIII. században jöttek létre a székesfehérvári káptalan és a Szent János lovagok, az ún. keresztesek Szántód környéki egyházas-nagybirtokai. így Kőröshegyen, Zamárdiban, Telekiben, Kerekiben és Bálványoson, a lovagok Csurgó vidéki nagy központját sem szabad említés nélkül hagyni. Több fontos adat utal a lövöldi karthausiak csepelyi, teleki és zamárdi birtoklására is. Ez már a gótikába való átmenetet jelenti, amelynek két legfontosabb bizonyítéka a XIII. század második felében, illetőleg a végén felépülő, királynéi alapítású Segesd és Csákány ferences kolostorával jelentkezik. Jól látszanak tehát a somogyn Árpád-kori egyházépítészeti “erővonalak”. Élenjár az építkezésben a király, a királyné. Somogyvár bazilikájával, illetőleg Segesd, Csákány nagyszabású ferences kolostorával. A világi nemzetségi kolostoron kívül Kaposszentjakab, valamint Babócsa emelkedik ki jelentős bazilikális alaprajzával, illetőleg mindkettő kőfaragványokkal díszített formavilágával. Láttuk ugyanakkor, hogy Bodrog-Bü, Babócsa, Rád a jellegzetes 20 m-t is meghaladó, apszisos záródású, téglalap alakú hajóval rendelkező templomformát mutatják. Ezeknek kisebb (11x7 m-cs) alapterületű variánsai a korszak legáltalánosabb templomtípusai. (Ilyen a bogiári, a rádi, a fonyódi, és a babócsai, a bodrog-büi plébánia-egyház is.) 48
