Magyar Kálmán: Somogy megye régészeti múltja a honfoglalás és a középkor évszázadaiban - Iskola és Levéltár 37-38. (Kaposvár, 1993)
III. Somogy az Árpád-korban (1100-1300-as évek) - 5. Az Árpád-kori gazdasági szervezet, az ún. városi fejlődés jellemzői Somogyban
a további vallon, francia, az ún. latini (olaszi) réteg meglétét vizsgáljuk, akkor Somogy megyében is találunk középkori francia-vallon településeket! A Balaton-partvidéken a nagy út (a magna via) mellett szőlők voltak, nem véletlenül szerepelt már 1092-ben Szőlős (Tab mellett!), és ugyancsak nem véletlenül lett a XVI. században Lakból és Győrökből Szőlős. (Mert itt is már az Árpád-kortól kezdve egészen a késő középkorig intenzív szőlőművelés, borgazdálkodás, illetőleg kereskedelem folyt egészen napjainkig!) Ezért tűnnek fel az oklevelekben már a XIII. században előbb Marcali és vidéke, majd a Teleki, Visz, Kőröshegy, Nagycsepely, Gyugy, Túr valamint Szőlős (Tab), Berény (Nagy) és Szabadi XIV-XV. századi szőlőhegyei. (Ilyen szőlőhegye lehetett a középkori Lellének az ún. Kishegy, ahol jó minőségű szőlőt termeltek!) Somogy általában a középkorban is szőlőművelésre alkalmas talajjal, hozzáértő szőlőművelő bérmunkásréteggel rendelkezett. A jó bor itt is már korán az áruforgalom tárgya lett és igen keresett cikknek számított. Piaci értékesítése úgy általában különösebb gondot n m okozott. Hiszen a nemesek, de a városok tőkével rendelkező iparosai, kerskedői: a polgárok isr szeretettel fektették be a pénzüket szőlők vásárlásába. Egy ilyen igazi nemesi szőlővásárról tűm Somogy esetében. Ugali Pál 1327-ben Jakab egresi hospestől Szőlősön (Tab mellett!) vett egy szőlőt. “Somogy megye régi szokása szerint áldomást iván.” S ezzel jogi formába is öntötte apja régebbi vételügyletét! Végső soron igaza van abban Jankovich Miklósnak, hogy a budai borvidék, a Somlyó vidék, Somogy Ny-i, Pécsvárad, a Hegyalja menti Sárospatak, Nagyszőlős szőlőművelés alatt álló hegyoldalait és lankáit a királyi uradalmak legbelteijesebb művelt részeinek kell tekintenünk... Itt a szőlőkkel betelepített erdővidéken helyezkedtek el a királyi ház tagjai által - a vadászat céljából is - igen sűrűn felkeresett királyi lakhelyek, curtisok is. Jankovich megállapításait éppen a somogyi, illetőleg közvetlenül a segesdi uradalomnál tapasztaltakkal kell kiegészítenünk. Hiszen éppen itt sűrűsödtek, illetőleg helyezkedtek el a kiváltságolt, többnyire szőlő-bortermeléssel foglalkozó, legfejlettebb, vallon-francia, latini és más hospes-telepek is. Ezek a földművelő-bortermelő, királyi, királynéi tulajdonban lévő vallon-francia, latini és más hospestelepek kereskedelmi, gazdasági kapcsolatban álltak az Árpád-korban - legalábbis Somogy esetében - egymással. így például Somogyvár és más somogyi települések borait, szőlőterméseit a székesfehérvári latinok vásárolták fel. Ez a kapcsolattartás a segesdi uradalom esetében is kimutatható, így ÉK-felől Székesfehérvárral, míg DNy-ról közvetlenül Zágrábbal, a szlavón báni székhellyel tartottak - többek között - különböző jellegű összeköttetést, javarészt kereskedelmi, gazdasági érintkezést. Zágráb a XIII. század derekától a király helyettesének, a Somoggyal, de általában a király, a királyné segesdi uradalmával kapcsolatban álló szlavón bánnak a székhelye. A segesdi királynéi uradalom berényi-gyáni bor- és szőlőtermelő uradalma közvetlenül (Sió)Fok alatt, a Ságvár melletti hadi út leágazásánál, kereskedelmi vagy más szempontból is “jó könnyen megközelíthető” helyen feküdt. Csakúgy, mint az előzőekben nem hangsúlyozott Kőröshegy vidéki királyi-királynéi szőlő-bortermelő uradalom. Ahol a királyné Szántódrév menti vára, Fejérkő tövében jött létre egy forgalmasabb uradalmi centrum, Kőröshegy, amelyhez az endrédi szőlőtermelő királynéi jobbágyok is tartozhattak. Ez - a francia vallon, latini és más eredetű hospeslakosságú Somogyvárral együtt - a székesfehérvári borszállító latinok fontos felvásárló telephelye, már a XIII. században is. Ilyen minőségében a somogyi Árpád-kori városi, mezővárosi fejlődés egyik nagyon fontos érlelője, illetőleg elindítója lehetett. 64
