Magyar Kálmán: Somogy megye régészeti múltja a honfoglalás és a középkor évszázadaiban - Iskola és Levéltár 37-38. (Kaposvár, 1993)
III. Somogy az Árpád-korban (1100-1300-as évek) - 5. Az Árpád-kori gazdasági szervezet, az ún. városi fejlődés jellemzői Somogyban
Az ilyen részfalu utóbb - így Zamárdi esetében a XIV-XV. században - a falu másik részével szemben, fekvése és esetleg birtokosa után megkülönböztető nevet kapott. A terra Somard, Zamárdi föld a XIII. század elején egy önálló birtokos tulajdonában levő falu magjának is tekinthető. Ha a különböző települések lakóit, illetőleg házait tekintjük, akkor a praediumon a földesházas praediumlakók szegényes házaival szemben a földesúr gazdasági telepe volt az uralkodó. Amint elsorvadt és az Árpád-kor végére javarészt teljesen el is tűnt a praediumról a földesúr, jelen esetben a tihany i apátság gazdasági udvara, úgy lett uralkodóvá a falu, a villa. Ezek a XV. században a villák területén belül - több birtokos kezében levő - birtokká változtak. A praediumok elsorvadásuk után többnyire elnéptelenedtek és pusztákká is válhattak. Az 1211. évi tihanyi oklevél jobbára a villákat, a faluszerű településeket, valamint a rajtuk élő jobbágyokat, lovas jobbágyokat, egyházi jobbágyokat, udvamokokat, kézműveseket, az átalakult falusi rétegeket említi. Szántód esetében a faluban két réteg: az egyházi jobbágy és az udvamok élt - a XIII. századi Magyarország általános, 25-30 háztartást számláló faluképét idézve fel. Heckenast Gusztáv sok példát gyűjtött össze arra, hogy az eredeti szolgálat hogyan alakult át egy kevésbé speciális kötelezettséggé. így például a somogyi Ötvös falu lakó feltűnésükkor, a XIII. században már udvarnokok voltak. Az oklevelek egybehangzó tanúsága szerint a földesurak a specializált szolgálatokat és járandóságokat mindig mezőgazdasági szolgáltatásokká alakították át. Ugyanakkor ezek a specializált királyi, egyházi szolgálónépek állandóan tiltakoztak ez ellen. A pannonhalmi apátság gazdag, XIII. századi okleveles anyaga jól érzékelteti a különböző specializált szolgálónépek: kovácsok, szűcsök, tímárok küzdelmét a terhek egységesítésére és agrárjellegűvé alakítására törekvő apátság ellen. “Látni való - írja Erdélyi László -, miként vesztik el ezen földműves mesteremberek ipari jelentőségüket és olvadnak be a condicionárius nevű úrbéres népbe”. Ezt a fordulatot az 1211. évi összeírás fejezi ki a legvilágosabban. Ebben az egyes birtoknál felsorolják ugyan a régi foglalkozásnemeket, de az oklevél bevezetésében mindezt - a jobbágyok, udvarnokok és az összes conditionáriusok - nevében foglalják össze. Vagyis ez időben már - úgy látszik - a specializált szolgáltatások rendszere nem felelt meg. A földesurak megnövekedett minőségi igénye számára az iparos szolgálónépek munkája javarészt értéktelenné, hasznavehetetlenné vált. Ezért a kor színvonalán álló egyedüli szolgálat a földművelő munka lett. A speciális szükségleteket a továbbiakban a meginduló árutermelés és a kereskedelem elégítette ki. Mit jelentett ez a tihanyi összeírásban szereplő Szántód esetében? 1055-ben a 60 telken élő szántóvető összesen 20 ekényi földet - tehát ekealjat - művelt az apátság számára. Bogdán István szerint az itt szereplő aratrum ekkor egyszerre ekét és ekealjat is jelentett. Sőt, egy bizonyos számú igavonó jószágot (ökröt) is. Szerinte a XI-XII. század fordulóján már volt elegendő eke. A XIII. század közepi villákban, azaz falvakban egy jogot tanult deák birtoka, de más birtok is jellemző módon helyezkedett el. Csicsalban például az 1251-es esztendőben az eredetileg Márton deák, majd a tihanyi apátság birtoka a falu határának déli részét foglalta el. A délkeleti harmadon volt a falu és templom. A birtok délnyugatra a közép-fehéregyházi vásárút, a köp-csicsali-kapolyi határ és a nag)’kapolyi, andocsi hadi út találkozásánál, a csicsali-kapolyi úttól keletre, a Kökényes-völgytől kissé északra fekvő Kovászna-hát között legalább 900 holdas területtel, kúriával, udvarral és kerttel együtt szerepel. A már az apátság birtokában levő, de az adományozó Márton deák nevét viselő udvaros kúria, fákkal beültetett kert, valamint Telök nevű feltört, 15 holdas föld a falu déli részén feküdt. A birtokhoz tartozott a Szent Üdvözítő-egyháznál hét hold trágyás, más helyen két-két egy határban fekvő föld, majd két olyan kaszáló (melyet 1 nap alatt 3, illetőleg 7 58
