Magyar Kálmán: Somogy megye régészeti múltja a honfoglalás és a középkor évszázadaiban - Iskola és Levéltár 37-38. (Kaposvár, 1993)
III. Somogy az Árpád-korban (1100-1300-as évek) - 3. Az Árpád-kori somogyi egyházak a régészet tükrében
fel a jóval kisebb, (kb. 30 m-es átmérőjű) ún. Motte-típusú, XI. századi eredetű földvárat, az ún. 33-as dombot. Vele szemben a Rinya jobb partján a Basakert-Nárciszos nevű részén megtaláltuk a megye legnagyobb alapterületű (4,3 hektár), téglalap alakú, átlagosan két méter magas sánccal, hét bástyával rendelkező, kétrészes földvárát. Ebben folytattuk 1984-ben, majd 1986-tól napjainkig is az egyik legfontosabb és legeredményesebb régészeti kutatásainkat. A déli, külső szélen teljesen feltártunk egy különleges szentélyű, nyújtott és a tízszög hat oldalával záródó, támpilléres kiképzésű, 25x10 m-es gótikus egyházat is. Valamint a tőle pár m-re északra lévő, ezt korban megelőző, halszálkás építési technikával készült patkóíves szentélyű, XI- XII. századi templomot. Végső soron a megyében - a Somogyvár után - a második alakos kőfaragványokkal díszített Szent Egyed-egyház maradványait hoztuk a felszínre. Vagyis az Árpád-kori Babócsa falu, majd mezőváros központi egyházai kerültek elő; a későbbi zarándoklással, átépítésekkel, valamint a falu, illetőleg a mezőváros házaival, településeivel. Ettől északra, már a várossá alakulásakor (XIV. század) erődített település legmagasabb pontján került elő egy kőből épült, legalább 25-30 m hosszú, félköríves záródású templomépület. Ez lehetett a Szent Miklós tiszteletére szentelt bencés apátság, amelyet temetőkert vett körül. (Átlag 50x50 m-es sugarú körben). A templomtól DNy-ra egy négyszögletes, kisebb temetőépület, valamint a temetőn kívül egy L alakú kolostorszámy is állt. Mellette gazdasági, illetőleg a közelében világi, főúri épülettel. Itt Ny-on figyeltük meg a temetőkerthez simuló Árpád-kori ún. szolgáltató település házait, amelyek alól XII—XIII. századi rádlizott, pontsordísszel, párhuzamos vonaldíszítéssel ellátott fazekakban, valamint nagyméretű kancsóban baromficsontok kerültek elő, teljesen sértetlenül. Ezek a halvány, sárgásszürke jellegzetes Árpád-kori kerámiákba rejtett csontok építési áldozatul szolgáltak az Árpád-kori Babócsa egyik legkorábbi, monostormenti települése lakóinál. Világosan körvonalazható, hogy az Árpád-kori és a középkori Babócsa a Rinyával elválasztott két centrumra, illetőleg településrészre oszlott fel. A jobb parton lévő Templom- és Várdombon lehetett a korai, az Árpád-kori és a középkori vár, amelynek a mocsárral határolt K-i lábánál (közvetlenül) a Rinya mellett emelték a kisméretű, XI-XII. sz-i Motte-várat. A vármagtól ÉNY-ra és NY-ra húzódtak a középkori templomok a temetőkkel. (Ezek a források alapján sem azonosíthatók a Szent Miklós-, a Gyümölcsoltó Boldogasszony-egyházzal). Babócsa másik fontos településrésze a Rinya bal partján volt. Az erődítéssel Árpád-kori és középkori sánccal övezett basakerti területén XI-XIII. sz-i kő- és tégla, és egy XIV-XVII. sz-i tégla templom állt, temetőkkel. Kívül az Árpád-kori és középkori falurészek, míg D-ről a Merészszőlő római temetője, villaszerű települése határolta. (A gótikus egyház téglafalainak építéséhez sok római téglaanyagot használtak fel.) Az 1978-1992 között Bodrog-Bün, Babócsán és Segesden végzett feltáró munkánk során Magyarországon először sikerült azonosítanunk egy korai magyar nemzetségfói, egy XI. sz-i német eredetű és egy Árpád-kori királynéi központot. 3. Az Árpád-kori somogyi egyházak a régészet tükrében Közel húsz esztendővel ezelőtt kezdtük el az Árpád-kori somogyi egyházak történeti- és régészeti anyagának a kutatását. Elsősorban a legfontosabb központok, a közel féltucat ispánsági- és nemzetségi székhely vizsgálatát végeztük el. Ennek során kiderítettük - többek között -, hogy a somogyi ispánsági székhelyek, valamint a különböző nemzetségi központok igen jelentős egyházi szervezettel rendelkeztek. így például Somogyvár és Segesd megyeközpont két Árpád-kori és 44
