Magyar Kálmán: Somogy megye régészeti múltja a honfoglalás és a középkor évszázadaiban - Iskola és Levéltár 37-38. (Kaposvár, 1993)
II. A somogyi állam- és egyházszervezés (997-1100) - 1. Koppány és István harca a források szerint
II A somogyi állam- és egyházszervezés (997-1100) 1. Koppány és István harca a források szerint Koppánynak, Géza halála után, Istvánnal történő szembefordulása közismert. Leverését István király államszerveződésének fontos és kötelező lépéseként könyvelhetjük el. Ennek során megfosztotta pogány méltóságától is a trónjával szemben fellépő Árpád-rokonságot: Koppány karchát (duxot), az erdélyi Gyulát (Gyula), valamint Ajtonyt, a kabarok és Thonuzobát, a besenyők vezérét. Itt léphetett fel azonban a közvetlen, illetőleg a pogány szokáson alapuló idősebb vérrokonsági, uralkodási (seniorátusi), és a leviratusi szokásrend. Nyilvánvaló, hogy Koppány Géza közvetlen rokonának, esetleg testvérének a fia a pogány szokás szerint kívánta átvenni a hatalmat, a fejedelemséget, amelytől éppen Géza, s tulajdonképpen az Árpád-fiak politikája miatt esett el. Ez a céltudatos, államszervező politika pedig az egyeduralkodói, fejedelmi hatalom kiegészítésére, s végső soron a keresztény királyság megteremtése felé vezetett. Pogány volt-e egyáltalán Koppány - vagy csak ürügyként - használta fel a hozzá közel álló vallást a fejedelmi hatalom jogának a megszerzéséhez? Többek nézete szerint csaknem bizonyos, hogy 972-ben, amikor Géza felvette a keresztséget, Koppányi is megkeresztelték. Ez akkor a legvalószínűbb, ha elfogadjuk, hogy Géza helyezte Koppányi a somogyi hercegségbe. Koppány dux (Karcha) zalai, baranyai és részben a somogyi területe is a bizánci, a görög kereszténység területi szervezetébe tartozott. Mindenesetre Koppányi az uralom kérdése, akár a bizánci vallás híveként is szembe állíthatta Istvánnal. Valószínűnek látszik, hogy a pogány öröklési rend felhasználásával lépett fel “pogány ideológiával” Istvánnal szemben. István ebben a harcban a korszerűbb, páncélos lovagokból és a katonai segédnépekből álló seregre támaszkodhatott. Azzal a Koppánnyal szemben, akinek a seregében a somogyi hadakon kívül a zalaiak, talán a Vérbulcsú-nembeliek is részt vehettek. Az ugyancsak a Koppány fennhatósága alá tartozó pogány Bő (nemzetségfö) kötelezve lehetett a harcban való részvételre. A Koppány ellen harcba vonuló István seregéről szóló források különösen a német lovagok részvételét és szerepét hangsúlyozták. A német lovagok Koppány leverésében való elsődleges szerepét mi is bizonyítani tudjuk. Somogy megyében a korai Árpád-korból ismert öt “ősharcos” nemzetségből négy (a Rád, a Harc, a Győr és a Tibold) német eredetű. A Tiboldok szinte a teljes Dél-Somogyot Babócsa várközponttal, a Koppányt megölő Vencellin-Rádiak a dél-balatoni részt (hátrány-Lelle-Rádpuszta környékét) a Győr nemzetség Kaposvár környékét Ropolyvárral, míg a Harc nemzetség, Őrei környékét kaphatta meg birtokként, illetőleg központként. Szerintünk azt is bizonyítani lehet, hogy az államalapító király Koppány szállásterületét és elsősorban vezéri, duxi székhelyét, a somogyvári erősséget fegyveres katonasággal szállta meg. Ide helyezte a vármegye székhelyét az ispánnal (comessel), főispánsági székhelyet és királyi udvarhelyei is kapott Somogyvár. Koppány és csatlósai birtokaiból jött létre az ispánsági, a királyi, királynéi udvari szervezet (az utóbbi Segesd központtal) és más egyházi, világi birtok. A Somogyvártól pár kilométerre délre az Árpád-korban is szereplő Bő nemzetségi központ is arra látszik utalni, hogy a honfoglaló nemzetség birtokait nem kobozták el az államszervezéskor, 13
