Knézy Judit: Fejezetek Somogy megye néprajzából - Iskola és Levéltár 36. (Kaposvár, 1992)
II. - Családszervezet, kiscsaládok és kiterjesztett létszámú nagycsaládok
-15 n. CSALÁDSZERVEZET, KISCSALÁDOK ÉS KITERJESZTETT LÉTSZÁMÚ NAGYCSALÁDOK A paraszti, jobbágyparaszti rétegek társadalmi- és munkaszervezetének alapvető egysége a család volt. Somogybán éppúgy, mint másutt az országban a jobbágyság évszázadaiban a telkes-, háromnegyed- és féltelkes jobbágyok egy része nagylétszámú családban élt. Több generáció dolgozott és gazdálkodott együtt, azaz az idősebb szülők felnőtt és családos fiaikkal, azok feleségével, gyermekeivel. De nem minden házas gyermek maradt otthon, többen önálló életet kezdtek. Esetleg más rokonok, de idegenek is a háztartáshoz tartoztak. Az egykori iratok, de a későbbi visszaemlékezések is úgy fogalmaztak, hogy "egy kenyéren" éltek és maradtak együtt. A szülők halála után sokszor a fiútestvérek továbbra is közösen gazdálkodtak a legidősebb irányítása alatt. Egy-egy jobbágytelek művelése, az érte járó szolgáltatások teljsítése több munkáskezet igényelt, a családfő egymaga vagy feleségével együtt nem volt elég hozzá. A családok létszámáról legpontosabban egyes egyházi összeírások tanúskodnak, mivel a földesúri jegyzékek inkább csak a munkaképes lakosságot vették számba. 1754-ben Eddén a kálvinista Szabó János feleségével, két nős fiával, két menyével, egy nőtlen fiával és két leányával lakott együtt. Szintén kilenc tagú családot irányított ugyanitt Takács János katolikus jobbágy, vele három nős fia maradt. A Széchenyiek csokonyai uradalmához tartozó Darányban a telkes jobbágycsaládok átlag létszáma az 1800-as években 7-8 fő, ugyanakkor a bolhói horvátoknál 10-15 fő is. Tehát mindkét népességnél fontos családszervezeti forma volt a nagycsaládi, de a horvátoknál még elterjedtebb volt ez a családforma és még magasabb volt az együttélők létszáma. A nagycsaládi szervezet még a szabadparaszti gazdálkodás idején is fennmaradt, de részben csökkenő számmal, részben átalakulóban. Uralkodóvá vált az a típus, hogy az idős gazdával, a vagyon tulajdonosával csak egy házas gyermeke maradt, a többiek önállóan kezdtek életet. A paraszti visszaemlékezésekből igen plasztikusan áll előttünk a család életének, gazdálkodásának irányítását végző gazda, s a főzésért, a ház körüli munkáért, az ételkészletek beosztásáért, a gyermekek neveléséért felelős gazdaasszony és az általuk irányított, nekik kiszolgáltatott családtagok helyzete, életmódja. Vajda József nagykorpádi idős adatközlő így emlékezett vissza: "Három fertál, fél szesszió már elbírt nagyobb családot. Aki a legöregebb volt a családban, annál volt a kassza, a fiatalabbnak nem volt pénze. Nálunk a nagyapámnál volt a pénz, a birtok. Az apósunknak, anyósunknak úgy kellett könyörögni, hogy egy-két fillért adjanak neki. Az ő vállára nehezedett a családnak egész gondja, a munkák irányítása, az eladás, őrá a ruhák beszerzése, lábbelik megvétele. Az ment a vásárra és vett a többieknek, akik mentek vele, de ő döntötte el, milyent hordjanak". A jobbágyidőkben azt is ő jelölte ki, melyik családtag járjon el robotba, de később is, hogy milyen munkák következnek, ki mit végezzen. Képviselte a családot a törvény előtt. Az idős asszony sokszor szűkén mérte a zsírt, a lisztet és húst, ahogy mondták "féltékenyen őrizte a fakanalat". Nem avatta bele a fiatalabbakat a főzés tudományába. Azt sem engedte, hogy a kamrába nélküle bemenjenek, azaz "nem szerette, ha belenéztek a zsírosvéndőbe". A fiatalabb asszonyok tavasztól őszig a mezőn dolgoztak, télen a szövés-fonás kötötte le az idejüket, de dolgoztatta őket a gazdaasszony a ház körül is. A fiatal lányokat aránylag kímélték a munkától, férjhezmenetelük után úgyis rendszerint más családokhoz kerültek, s akkor sorsuk egyenlő volt a cselédével, mert mindig a legfiatalabb kapta a legkevésbé kedvelt feladatokat. A legények is aránylag szabadabban éltek a nagycsaládokban, legfeljebb az állatokra ügyeltek, kaszálásra akkor fogták be őket, amikor a katonaságot megjárták, illetve mikor megnősültek. A jobbágycsaládok egy része, de a többséget kitevő szegényebb rétegek (házas- és házatlan zsellérek, községi és uradalmi pásztorok, gazda- és uradalmi cselédek) viszont kiscsaládi szervezetben éltek: a szülök együtt kiskorú vagy még nem házas gyermekeikkel, esetleg az idős vagy már munkaképtelen nagyszülőkkel. Szegényebb családoknál már az iskoláskorú, fiúk rendszeresen jártak dolgozni, mert kellett a keresetük. Négy-öt éves kislány már ellátta kistestvéreit, ha nem volt otthon felnőtt.
