Simonné Pallós Piroska: Somogy vármegye nemzetiségi közoktatáspolitikája a dualizmus évtizedeiben - Iskola és Levéltár (Kaposvár, 1992)
Somogy megye nemzetiségei
3 század végén 50 osztrák család telepedett meg. Ugyanebben az időben német parasztok kerültek Kelevízre és Mesztegnyőre. A múlt század közepén újabb telepesek érkeztek a megyébe, Torvaj, Gadács, Somogyszil, Polány és Somogyvámos falvakba. Az Eszterházyak ritkán lakott hatalmas uradalmában mindig szívesen látták a német takácsokat és cséplőmunkásokat. Tolna megyei német falvakból sokan mentek tavasszal nyugatra, és csak késő ősszel vagy télen tértek vissza megtakarított keresetükkel. Ezek az emberek gyakran, mint konvenciós cséplőmunkások kerültek be mélyen Somogyba. Egy ilyen 30 férfiból álló csoporttal báró Fechtig 1828-ban szerződést kötött, és letelepítette őket a Lengyeltóti melletti Hács- pusztán, egy nagy szlovák nemzetiségi szigetbe. [Szlovákok betelepedéséről beszél Ács Zoltán is a Nemzetiségek a történelmi Magyarországon (Kossuth 1984) c. munkája 151. oldalán. "Somogy megyébe Barsból, Nyitrából és Trencsénből" érkeztek szlovákok. Továbbá uo.: "A magyarság településterületein belül is új szlovák szigetek alakultak ki. így például ... Somogy ... megyékben."] Minden konvenciós egy házhelyet, 1 hold szántóföldet, 1 hold szőlőtermesztésre és 1 hold legelőnek alkalmas erdőrészt kapott. (A legelőt 6 év után további egy hold ellenében vissza kellett származtatni.) A későbbi betelepítések révén alakult ki Gadács Somogyszil mellett, míg a többi németek által lakott falu tovább terjeszkedett. Somogy megye délkeleti részén is keletkeztek új német települések. Gróf Czindery 1799-ben alapította Németújfalut szuloki és szomajomi telepesekkel. Mikét és Kisberkit 1814-ben telepítették be újra németekkel. Czindery tiltványi birtokára 1839-ben dohánytermesztéssel foglalkozó németeket hívott be, és az új falut felesége után Teklafalunak nevezte el. A Zselickisfaludhoz tartozó Márcadó pusztát (azóta megszűnt) 1844-ben 200 német szénégetővel telepítették be. A Batthyányak 1846-ban Endrőc környéki birtokaikra különböző falvakból hívtak német telepeseket, akiknek azonban maguknak kellett a falu helyét kiirtani. Almáskeresztúr horvát-magyar lakossága a XIX. század elején német ajkúakkal gyarapodott. Ekkor keletkeztek nagy külső települései, mint Almamellék, Szulimán, Hárságy (1828 előtt Antalfalu), Te- recsenypuszta (1810-1820) és Zöcsketelep (1814-1828). Erdőmunkások és faszénégetők telepedtek meg ezen a vidéken, akik termékeiket (hamuzsír, kocsikenőcs, kátrány) Belső-Somogyba szállították. 1850 után újra egy kisebb német népvándorlás indult meg, de ez nem vezetett újabb német települések születéséhez, illetve a meglévők növekedéséhez. A jobbágyság felszabadulásával a német paraszttársadalom szabadon kibontakozhatott. A kisbirtokos osztályban hihetetlen földéhség kapott lábra. A mezőgazdaság kapitalizálódásával a kisebb nemesi birtokokat, melyek nem nélkülözhették a robotot, kiárusították, s vevőként nem ritkán vállalkozó kedvű németek jelentkeztek. így keletkeztek a XX. század kezdetén újabb települések Somogy megye északi részén 1909 táján Sérsekszőlős, valamint Boldogasszonyfa és Szulimán környékén Antalszállás (1910-1912) és Margita- puszta(1920-1921).(iO) A szapora németség tehát saját nyelvterületén megerősödve az öröklődési rend következtében megjelenő "népfeleslege" más társadalmi rétegekbe áradt szét. Ha figyelemmel kísérnénk a német falvakból elvándorlók útját, azt tapasztalhatnánk, hogy akik nem tudtak földhöz jutni, elmentek iparosnak. A sváb paraszt tanult fiaiból pedig jegyző, tanító, pap lett. Nem ritka eset, hogy az iparosmesterséget kitanult sváb visszakívánkozott szülőföldjére, ahol szerény körülmények között gyakorolta mesterségét, s közben birtokot is szerzetten) Rendkívül érdekes a német telepesek és a magyarság egymásközti kapcsolatait is figyelemmel kísérni. Ismeretes, hogy Bécs rendelkezésére a telepesek rendkívüli kedvezményeket, sőt jelentős anyagi támogatást is kaptak, amit a magyarok nem élvezhettek. Ismeretesek olyan esetek is, amikor nem üres területeket telepítettek be, hanem magyar jobbágyokat, vagy kamarai birtokról bérlőket költöztettek el, s ezek házait, sőt a termésnek egy részét is az új jövevényeknek adták oda.(i2) Ezen
