Simonné Pallós Piroska: Somogy vármegye nemzetiségi közoktatáspolitikája a dualizmus évtizedeiben - Iskola és Levéltár (Kaposvár, 1992)

Magyar nyelv tanítása a nemzetiségi községek iskoláiban

-23 gáttá végig, s részletes jelentésben számolt be az iskolák állapotáról, felszereléséről, a tankötelesek számáról és a tanítás eredményességéről. Lakócsán 1878. május 24-én járt. Ez idő tájt Fuch Simon okleveles tanító tevékenykedett a község kétséges jellegű iskolájában. (Lakócsa község elöljárósága és az egyház között éles vita bontakozott Id az iskola jellegét illetően. Mivel a hitfelekezet az iskolát elhanyagolta, így az a község kezelésébe került, amit az alispán 35.231/1892. sz. határozatával el is ismert.)

Az iskolakötelesek száma 95 volt, nemzetiségre nézve 85 horvát és 10 magyar. Tankönyvekkel és tanszerekkel hiányosan voltak ellátva. A tanterem igen kicsi, csak 60 tanuló befogadására volt alkalmas, s a tanító ezen úgy segített, hogy a tanulók fele délelőtt, fele délután járt tanórákra. Az évi szorgalmi idő 10 hónap volt, több közbeeső szünettel, amit maga a tanító önkényesen állapított meg. A magyar nyelvet kielégítő sikerrel tanították

Tótújfaluban (és a hozzácsatolt Szentborbáson) június 3-án járt Hegyessy. Itt Hart Ignác okleveles tanító oktatott a 95 horvát nemzetiségű tanköteles által látogatott három osztályos római katolikus iskolában. Tanterv ugyan létezett, de csupán írást, olvasást és földrajzot tanítottak naponként 5 órában, délelőtt magyarul, délután pedig horvátul. A szorgalmi időt itt is 10 hónapban állapították meg, több közbeeső szünettel. Tankönyvekkel - melyek többnyire Bach-korszakbeli kiadványok - és iskolaszerekkel jól felszereltek, tanterem egy volt, de csupán 5 használható paddal. A magyar nyelvet kezdetleges eredményekkel tanították.

Potony 3 osztályos községi iskolájában a még képezdét sem végzett Valdfogel János tanított. A 82 iskolaköteles közül csak 66 járt iskolába, akik közül 9-en magyar nemzetiségűek voltak, a többiek pedig horvátok. Az iskola épülete új volt, a felszerelése "célszerű". Csupán hittant, írást, olvasást, és számolást tanítottak napi 5 órában. A tannyelv horvát volt, de igen nagy gonddal oktatták a magyar nyelvet is.

Szulokon Donner János tanított Szautner Béla segédletével. A tankötelesek száma 240 volt, 18 kivételével valamennyiben németek. A jólfelszerelt iskola 80 kötetes könyvtárral is rendelkezett. Tannyelve német volt, de a magyart is jó eredménnyel tanították.(69)

1879. júliusában az Eötvös-féle tanítóegyletek megalakulásának 10. évfordulóján emlékünnepélyt szervezett a Szigetvár vidéki tanítóegylet. Az egylet egyik igen fontos feladatának a magyar nyelv terjesztését tartotta. "A mely állam annyi különféle elem vegyülékét magába foglalja mint a magyar, hol a nemzetiségek hazaellenes izgatásai és gálád üzelmei oly szörnyű alakot öltöttek, mint nálunk, hogy már-már az ország legfontosabb létérdekeit veszélyeztetve látjuk, ott józan ésszel nincs mit csinálnunk, ha nemzeti nyelvünk fölött féltékeny őrt állunk. Azért a magam részéről nemcsak jogosult - és méltányosnak tartom, hanem azt mondom, a törvényhozás múlhatlan honfiúi kötelességét teljesíti akkor, midőn a magyar nyelvnek kötelező tantárgyként leendő behozatalát hazánk valamennyi elemi népiskoláiba törvény által elrendelte. Rajtunk, néptanítókon áll, hogy a törvény igéje testté váljék, kiválóan pedig a tanltóegyletekre vár e tekintetben szép feladat, ösztönözzük a nem magyar ajkú tani tó társakat, nyújtsunk nekik alkalmat, hogy a nemzeti nyelvet tökéletesen elsajátítsák, tűzzünk ki pályadíjakat, vagy ha anyagi viszonyaink azt meg nem engedik, részesítsük a nagyközönség színe elé erkölcsi jutalomban ama német ajkú községek iskoláit, melyek a magyar nyelv elsajátításában leginkább kitüntetik magukat. "(70)

A Somogy megyei tanítóegylet 1880. szeptember 16-17-én tartott közgyűlésen már napirendi programként szerepelt a magyar nyelv oktatásának problémájául)

Mint kitűnik, a vármegye vezetősége, a néptanítók egyértelműen támogatták az 1879. évi XVIII. törvénycikk végrehajtását, a kormányzat magyarosítási akcióit, s üdvözölték ezirányú törekvéseit, s minden eszközzel azon voltak, hogy a törvény rendelkezéseit megvalósítsák.

A magyar nyelv kötelező oktatásáról rendelkező törvény életbelépését követő türelmi idő lejárta után a vármegye közigazgatási bizottsága az 1880-as évek közepétől különösen nagy figyelmet fordított annak végrehajtására.(72) Ennek következtében a tanfelügyelők látogatásai a nemzetiségek által lakott községek népiskoláiban megszaporodtak, gyakoribbá váltak, mert nemcsak taníttatni akarták a magyar