Simonné Pallós Piroska: Somogy vármegye nemzetiségi közoktatáspolitikája a dualizmus évtizedeiben - Iskola és Levéltár (Kaposvár, 1992)
Államosítási törekvések
-42 községi jellegű magyar tanítási nyelvű, egy tanítós népiskolájának államosítását A jelentés itt is a magyar anyanyelvűek fogyatkozásáról számol be, bár megemlíti, hogy a község felnőtt lakosságának több mint 60 %-a beszél magyarul. (Az összlakosság 412 fő volt.) Az 1215 fős Lakócsán is jelentékenyen csökkent a magyar anyanyelvű lakosság száma, ám a horvát nyelvű lakosság (890 fő) több mint 3/4 része beszélt magyarul. A jelentés készítői "hálás tér" -nek tartották a községi jellegű, magyar tannyelvű, kéttanítós, 158 mindennapi tanulót befogadó iskola államivá szervezését. Elsőrendű feladatnak tartották Tótújfalu róm. kath. jellegű, egytanítós, magyar tannyelvű népiskolájának államosítását. A felmérés a községben élő magyarság számának hanyatlásáról számol be (654 fő lakosból mindössze 83 volt magyar anyanyelvű az 1900-as népszámlálás adatai szerint). A magyarul tudók száma is csak mérsékelten emelkedett, s mivel a felnőtt horvát lakosság 83,7 %-a beszélt magyarul, az állami iskolának itt fontos szerepet szántak. A túlnyomóan horvátok lakta Potonyban is létfontosságúnak tartották az iskola államosítását A hanyatló magyarságé községben (587 horvát, 173 magyar) azonban a jelentés szerint nőtt a magyarul tudók száma. Az oktatás feladatát egy államilag és községileg támogatott róm. kath. hitfelekezetű, magyar-horvát tannyelvű iskola látta el, melynek 87 mindennapos tanulója volt Az államosítást a túlzsúfoltság miatt is szükségesnek tartották, hiszen 13 tanköteles egyáltalán nem járt iskolába, s a meglévő nem is tudta befogadni őket. A tiszta magyar lakosú Gárdony és Drávatamási községekben az írni-olvasni tudás gyenge foka követelte az amúgy is államsegélyes községi iskolák államosítását A stagnáló magyar többségű, de jelentős német kisebbséggel rendelkező községben, Pálfaluban annak dacára, hogy az 1890-es népszámlálás alkalmával majdnem a falu egész lakossága tudott magyarul, a magyar anyanyelvűekre eső százalék nem emelkedett. A községben az ími-olvasni tudók száma igen alacsony volt, de ennek javulását nem is várhatták, mivel a népoktatás ügye valóban nagyon elhanyagolt állapotban volt. Az államsegélyes róm. kath. jellegű magyar tannyelvű népiskolájában 107 mindennapos tankötelest egy tanító oktatott. Ezenkívül 25 gyermek egyáltalán nem járt iskolába (köztük 7 német anyanyelvű). Az iskola államosítását, fly módon fejlesztését elodázhatatlannak tartották. A magyarok, németek, horvátok, zsidók lakta Barcs a század elején gyorsan fejlődő község volt, fontos vasúti és közúti csomópont élénk gabona- és fakereskedéssel. Népoktatása nem tartott lépést népességének növekedésével. Három felekezeti népiskolája volt (négy tanítós róm. kath. 439 tanulóval, egy ágostai 41 tankötelessel és egy három tanítós izraelita iskola 107 gyermekkel). Az államosítással azt kívánták elérni, hogy a három államsegélyes felekezeti iskola egy állami iskolává szerveződjön. Péterhida 604 magyar anyanyelvű lakosa két felekezethez tartozott. A róm. kath. felekezetnek helyben volt államilag segélyezett iskolája, a reformátusok a néhány kilométerre fekvő Komlósd község ref. felekezetű iskoláját látogatták. Az államosítással ezen a felemás helyzeten kívántak változtatni. Babócsán a felmérés készítésekor 2627 fö lakott, 2162-en magyar és 465-en horvát anyanyelvűek voltak. Bár az 1890-es népszámlálás adatai szerint a község lakosságának csak 48,2 %-a volt magyar anyanyelvű (a lakosság többsége horvát volt), 1900-ban már a 82,3 %-át jelzik magyarnak. A nagy különbséget a horvát ajkú lakosság magyar nyelvű ismeretével magyarázták. Egyébként annak lehetőségét sem zárták ki, hogy a két népszámlálás adatai között mutatkozó rendkívül nagy eltérés az összeírásnál követett különböző felfogás eredménye. A népesség ilyen arányú megváltoztatását a magyarosodás előrehaladásaként értelmezték, mivel tartottak a visszahorvátosodás veszélyétől, nagy szerepet szántak az államosított iskolának. A túlnyomóan horvát lakosságú Bolhón elsőrendű feladatnak tartották a népiskola államivá tételét. A község magyar kisebbsége számszerűen hanyatlott, ugyanakkor a magyarul tudók száma nőtt, a jelentés szerint 1900-ra elérte a 88 %-ot, így a magyar anyanyelvűek számának csökkenését nem
