Simonné Pallós Piroska: Somogy vármegye nemzetiségi közoktatáspolitikája a dualizmus évtizedeiben - Iskola és Levéltár (Kaposvár, 1992)

Az óvodákról

-34 Sőt Éhn Sándor, a nagyatádi járás főszolgabírája egy magánúton szerzett hír alapján úgy vélte, hogy egyes községek - nevezetesen Tarany - nemzetiségi szempontból vannak az óvodaállítás ellen, s feltett szándékuk annak elodázása, pedig a magyarosodás gyorsítása miatt szükségesnek látták a kisdedóvók megszervezését. "A magyarság arányának kedvezőtlen változása méltán a legnagyobb aggodalmat keltette bennünk, ezért a magyar tannyelvű gyermekmenhely és iskolába való pontos bejáratással a fenti kedvezőtlen arányt ellensúlyozni kívánjuk, illetőleg, hogy a magyar nyelvben kellő jártassággal bírjanak."

A hosszan elhúzódó szervezés végén nem született egységes megoldás.

A községek egy részét - gazdasági helyzetükre, hagyományaikra hivatkozva - felmentették az óvodaállítás kötelezettsége alól. (Pl. Bize, Szomajom, Endrőc.) Voltak olyan községek is, ahol - pl. Almamellék, Németiad, Teklafálu - a felügyelet ellátására alkalmas dajka hiányában nem tudták az óvódát megnyitni, vagy mint ahogy Homok elöljárói indokolták felmentési kérelmükben, "a községben lezajlott difteritis járvány a gyermekek között olyan halandóságot idézett elő, hogy jelenleg nincs olyan tizenöt gyermek, ki gondozásban ne részesülne, így a menház fölállítása nem szükséges."

A községek egy másik részénél a menedékházak fölállítására sor került. Pl.: Szili, Gadács, Pálfalu, Boldogasszonyfa, Miklósi, Drávaszentmárton, Szulimán, Bolhó, Vízvár, Bélavár, Heresznye, Tarany .(93)