Simonné Pallós Piroska: Somogy vármegye nemzetiségi közoktatáspolitikája a dualizmus évtizedeiben - Iskola és Levéltár (Kaposvár, 1992)

A népiskolai törvényről - A magyar nyelv oktatása

-12 A magyarosodást az oktatás eszközeivel siettető törvényeknek, rendeleteknek nem volt meg a várt, a kívánt hatásuk.

Egy 1902-ben kelt miniszteri rendelet már a magyar beszéd tanítására, valamint az anya- és magyar nyelven való írás és olvasás tanítására szánt heti óraszámok felét kívánta a magyar beszéd írás és olvasás tanítására fordítani, mondván csakis így biztosítható az a cél, hogy "a nem magyar anyanyelvű gyermek a magyar beszédet annyira elsajátítsa, hogy ezen az ő életviszonyainak megfelelően gondolatait magyarul érthetően ki tudja fejezni, továbbá tudjon magyarul folyékonyan olvasni és helyesen írni." A második osztálytól a számtantanítást, majd a felsőbb osztályokban a hazai földrajz, történelem és alkotmánytan tanítását is a magyar nyelv gyakoroltatására kívánták használni, emellett ezen utóbbi tárgyak a hazafias nevelésre is kiváló lehetőséget nyújtottak.(3i)

Ugyanebben az évben jelent meg az elemi iskolai oktatásra épülő gazdasági ismétlő-iskolák tanterve, amely ezen iskolák tannyelvéül a magyart tette, bár megengedhetőnek tartotta az elemi iskola tannyelvét is, de ilyen esetben a gazdasági gyakorlati oktatásnak magyar nyelven kellett történnie és kötelezték az iskolafenntartót, hogy a magyar beszédet és írást minden évfolyamban a heti óraszámon felül plusz két órában oktassák.(32)

A nem magyar tannyelvű iskolákban lefolytatott vizsgálódások azt igazolják, hogy a magyar nyelv tanítása sok esetben csak látszateredményeket produkált, csakis gépies írásra és olvasásra korlátozódott, magyarul beszélni tudó nemzetiségi gyermek kevés került ki az iskolákból. A törvény nem érte el célját, a népiskolai kétnyelvűséget illetve a nyelvi magyarosodást; viszont a kettős nyelvhasználatra való törekvés igen sok helyen az oktatás színvonalának csökkenését idézte elő.(33)

A századfordulón a nyelvi magyarosítás politikája újabb erőre kapott. így került sor 1898-ban egy államosítási akcióra, majd az 1907. évi iskolatörvény kodifikálására.

Az államnyelv tanítását minden állam megköveteli, ám az Apponyi Albert kultuszminiszter nevéhez fűződő törvények túlságosan magas követelményeket állítottak fel: a nem magyar anyanyelvű iskolák tanulói az elemi iskola negyedik osztályának befejeztével magyarul is tudjanak írni, olvasni és beszélni. Tehát tagadhatatlan, hogy Apponyi érvényesítette legerőteljesebben a dualizmus magyarosító iskola- politikáját, ó igyekezett leginkább visszaszorítani a nemzetiségi oktatást és erőszakosan is a magyar nyelv terjesztésére törekedett. A Lex Apponyinak nevezett törvénycsoport intézkedett az állami tanítók illetményeiről és az állami népiskolák helyi felügyeletéről, illetve a nem állami népiskolák tanítóinak javadalmazásáról, a nem állami népiskolák jogviszonyairól, s az állami tanítót állami tisztviselőnek, a községi és felekezeti iskolai tanítót köztisztviselőnek nyilvánította. E törvények paragrafusai következetesen az iskolák magyarosítására törekedtek. A magyar nyelv tanítását elhanyagoló tanító ellen fegyelmi eljárást indíthattak. Az 1907. évi törvények értelmében a felekezeti iskolafenntartó államsegélyben csak akkor részesülhetett, ha az iskola tanítási terve, tanulmányi rendje megfelelt a törvény követelményeinek, vagyis a VKM által jóváhagyott, hazafias tartalmú tankönyveket használták, ha a tanító magyarul tanított. Apponyi a magyar nyelv tanításának sikere érdekében a nem magyar tannyelvű népiskola számára új módszeres magyar nyelvtanítási tantervet, módszertani utasításokat készített.(34)

Ezen kívül előírta a kifogástalan hazafias állampolgári nevelést, a magyar címer kötelező elhelyezését az iskolák falain. A törvény megkövetelte, hogy minden tantárgyat úgy oktassanak, hogy "a gyermekek lelkében a magyar hazához való ragaszkodás szellemét és a magyar nemzethez tartozás tudatát, valamint a vallás- erkölcsös gondolkodást" fejlesszék és erősítsék.

Az 1907. évi XXVIII. te. életbe lépésének első gyakorlati következménye a nemzetiségi tanítók ellen irányuló fegyelmi vizsgálatok sorozata volt, de a zaklatások magyar nemzetiségű tanítókat is érintettek.

1908-ban fogadtatta el Apponyi a képviselőházban a népoktatás ingyenességéről szóló törvényt. Ezt az intézkedést, amely helyesnek és haladónak mondható, a miniszter összekötötte magyarosító tervei megvalósításával. A törvény értelmében a felekezeti, nemzetiségi iskolák csak akkor részesülhettek állami támogatásban, ha jó eredményeket értek el a magyar nyelv tanításában és megfeleltek a