Marek János: Adatok a somogyi agrárproletáriátus és a birtokos parasztság történetéhez 1929-1942 - Iskola és Levéltár 34. (Kaposvár, 1991)
Bérek; bérmozgalmak; munkaerő-piac
de joggal állítható, hogy a kor sokgyermekes agrárproletárjainak öltözködése, helyesebben ruhátlansága, minden elképzelést meghazudtol. Nemcsak igénytelenségről van szó, hanem egyszerűen óriási szegénységről és kiszolgáltatottságról. Nádujfalvy József, megyénk volt, jónevű gazdasági szak - embere több szociális felmérést végzett a nagyatádi és a szigetvári járásban. Görgeteg, Kuntelep, Rinyaszentkirály, Rinyabesenyő, Bélavár, Háromfa, Heresznye és Vízvár közsé - gekben olyan súlyosnak tartja az egyes családok ruhátlansá- gát, hogy "maguk a községek már képtelenek saját erejükből kielégíteni ezt a hiányt. - Kérem méltóságodat - írja az alispánnak - hogy ezeket a községeket ruha-, illetve cipőszükséglet beszerzése céljából segélyhez hozzájuttatni szíves - kedjék." A minimális szükséglet; 6 felsőruha, 125 télikabát, 177 pár cipő és 93 leányruha. /32/ Az 1939-es év a második világháború első esztendeje. A háborús készülődés már az előző évben éreztette hatását nálunk is. Kevesebb lett az ipari és a mezőgazdasági munkanélküli, s a bérek is emelkedtek valamelyest, de még nem érték el a válság előtti bérek színvonalét. 1939-ben. Somogybán 245 férfi, 194 női és lol gyermek munkanélkülit írtak össze, s az jóval kevesebb, mint az előző évek létszáma. /33/ Új jelenséggel is találkozunk ebben az esztendőben., s az Somogy viszonylatában különösen meglepő. A növekvő kereseti és munkavállalási lehetőségek mellett számos község mezőgazdasági munkássága nem vállal munkát, illetve azt kéri a főispántól, hogy engedje ki őket Németországba, mert ott - úgymond- jobb feltételek mellett szegődhetnének el hathavi munkára. "Alulírott a legmélyebb tisztelettel kérem a Nagyméltó - ságú Miniszterelnök urat, hogy engem meghallgatni méltóztas- sék - írja Németh József balatonujlaki lakos. Szegény földmíves napszámos-munkás vagyok, vagyonunk nincs, öten vagyunk 32
