Marek János: Adatok a somogyi agrárproletáriátus és a birtokos parasztság történetéhez 1929-1942 - Iskola és Levéltár 34. (Kaposvár, 1991)

Bérek; bérmozgalmak; munkaerő-piac

Kifogásolják, hogy az Igali járásban 1938-ra még a legkisebb munkabéreket sem állapították meg - így a munkaadók a tét - szés szerinti bért fizetik. Ezzel kényszerítik a munkásokat a bér elfogadására, mert ha nem, akkor nem kapnak munkát. /3o/

A harmincas évek akármelyik esztendejét nézzük, nem akad egy sem, amelyikben munkanélküliséggel, vagy más egyéb ag - rárproblémával ne találkoztunk volna. Pedig a Horthy-korszak nyílt revansista, revíziós politikája már a harmincas évek vége fele egyre nyilvánvalóbbá vált. A győri program meghír - detése után, a fegyverkezés időszakában, a kormány milliókat költött háborús célokra, a nép pedig munkaalkalom és kenyér nélkül nyomorgott.

Az 1937 január 25-i összeírások szerint Felsőszentmárton- ban több mint 35 családot /175 családtaggal/ írtak össze, akik már akkor segélyre szorultak, és rászorultak mindaddig, míg a család munkaképes tagjai hónapszámos munkára el nem tudtak szegődni.

"A szükséges segély minimálisán loo q rozs, mert van olyan család, amelyik nap mint nap kölcsönkért liszten tengődik.

A hatóságok szerint elvégzendő közérdekű inségmunka lenne az egész község területére kiterjedő vízlevezető árok megépí - tése." /31/

A rendszer agrárnépeinek történetét kutatva a létfenntartás legfontosabb eszközeinek hiánya ötlik legjobban a kutató szemébe. Általában a kereset, a bér, a munkaalkalom körére kon - centrálódik a figyelem: s csak akkor ocsúdik föl az ember, ha más egyéb is akad kezébe. Ha meg is van az a minimális kereset, amely a puszta létfenntartást biztosítja csak, mennyi szegénység van még amögöit! Az agrárproletariátus lakásviszonyairól és kulturális viszonyairól most nem kívánok szólni, de ott van. a ruházkodás. Az előbbiekben már említést tettem a cséledés munkásgyerekek ruhátlanságáról és ennek következményéről,

31