Marek János: Adatok a somogyi agrárproletáriátus és a birtokos parasztság történetéhez 1929-1942 - Iskola és Levéltár 34. (Kaposvár, 1991)

Mezőgazdasági munkásság

hez tartozó uradalmakban az év különböző időszakában fizetett napszámbérek nagyon alacsonyak. A munkaadók oly csekély nap - számbért fizetnek, mely nem képezi ellenértékét a munkások munkateljesítményének, és nem biztosítja azok tisztességes megélhetését. /5/

Az Alsódunántúli Mezőgazdasági Kamara tevékenységének köre Dél-Dunántúl négy vármegyéjének /Baranya-Somogy-Tolna-Zala/

80 községére terjedt ki. A kamara munkaügyi szakosztályának alelnöke, Dick György kénytelen volt elismerni, hogy "a községekből beszedett adatok szerint a mezőgazdasági munkások helyzete igen siralmas. A munkabérek a mai drágasági viszo nyok között alacsonyak - mondja. Igen sok helyen tetemesen, a- latta vannak a háború előtti munkabéreknek, s így a munkásság legszükségesebb életszükségletét sem fedezik. Somogy megyében egy mezőgazdasági munkás évi 320-500 P-s keresetet tud elérni, ugyanennyi kb. egy konvencióé cseléd bére is. Zala megyében a munkás és cseléd bére 320-400 pengőre tehető, évi átlagban.11

A nyomorúságot tetézte a nagymérvű munkanélküliség, amely a kamara területén is jelentős mértéket öltött. A négy vár - megye nyolcvan községből szerzett adatok szerint 15 községből 1752 munkanélküli munkást jelentettek. Zala megyében volt a legsúlyosabb a helyzet, ahol tizenegy községben 1162 fő volt a munkanélküli munkások száma. /6/

Ha a legmagasabb, 500 pengő évi átlagkeresetet vesszük figyelembe, az adatok elemzése során akkor is kiderül, hogy havonta alig jutott 42 pengő egy-egy agrárproletár-család létfenntartására. Ha ehhez hozzászámítjuk a korabeli közfogyasztási cikkek árát, valamint a munkáscsaládok nagy létszámát, lát - nunk kell, hogy a gazdasági válság mérhetetlen nyomort és nélkülözést zúdított a szegényparasztságra. A nyári kereset semmi esetre sem biztosította a család 12 havi megélhetését.

A terményárak rohamos zuhanásával estek a korábban rögzí8