Stamler Imre: Milyen lehetett az ősi Somogyország? - Iskola és Levéltár 31. (Kaposvár, 1989)
Előszó
8 ki a .kendert5 hogyan szőttek, fontak? Hogyan nevelték a kicsinyeket? Hányszor elképzeltem s néha elmeséltem tanítványaimnak is, hogy miképp történtek a pogány szertartások a források mellett! Ilyen helyekre érve - ha ismerjük az ősi szokásokat - olyan hatással tudunk "beszélni tanítványainknak, amit nem pótol semmi más! Erdei séta után el lehet mesélni valamelyik tisztáson, hogy milyenek lehettek a fejedelmi, duxi vadászatok® Itt tudják igazán átélni tanítványaink, mit jelentett az, amikor a herceg megfújatta a tülköt, és jelt adott a kezdésre. Láttatni lehet a felzárkózó harcosokat a szárnyakon, s a legjohh helyre állított fejedelmet, amint a királyi vadra vár. Hallani lehet a nemes vad vágtáját, amint agancsa pattog, az ágakat sodorva. A herceg fel- ajzott nyíllal figyel és vár. A vad a nyiladékhoz ér, megáll, s ekkor megpendül a húr, az ideg kirepíti a nyílvesszőt, szisszenve száll, csattan a csonton a nyílhegy vasa, a vad felemelkedik, oldalra fordul>és némán rnagáha roskad. Senki nem indulhat a .közeiéi e. A vadász diadalordítást üvöltene az erdei csendhe, de néma marad, elfojtja indulatait, a leáldozó napra tekint, szeméhen felragyog a vörös fény, szájából néma .köszönet rebeg, s néhány percet vár még, majd megindul megadni a végtisztességet. A szarvas merev tekintetében is ott a lemenő nap fénye. A vadász fejet hajt. Megsimogatja az állat koronáját, elérzé.kenyül egy pillanatra, majd int a szolgáknak. A bők is beszélni szeretnének, dicsérnék a mesteri lövést, a vadászat szervezését, a trófea nagyságát, de a dux nekik is int, és mindenki néma marad. Majd mindenki elvonul, csak a szolgák végzik véres munkájukat, .kiemelik a beleket és odavetik a kópéknak, melyek marakodva vetik magukat a koncra. Aztán levágják a trófeát, és viszik a vezéri sátorhoz... Persze, nemcsak vadászatról lehet mesélni, de láttatni lehet a harcosok gyakorlatozását, a cselvetések, jelzések tanulását.
